Ez a cikk a Mohaerdő Blogon jelent meg, 2009. október 13-án, egy keddi napon:

Nemrégiben volt egy meglehetősen érdekes, ám kicsit felületes riport a CNN zöld műsorában Borneóról és egy, a világ számára annyira nem ismert, illetve nem tudatosult természeti katasztrófáról. Ironikus módon egy olyan folyamat okoz különösen nagy problémát, melynek eredetileg a környezetkímélő szerepe volt hangsúlyos, sőt, legnagyobb értékének a megújuló energiaforrásokban betöltött szerepét tartották. És ez pedig a pálmaolaj. Ám ahol pénz és piac van, ott hamar elvadulhatnak a dolgok, ha nincs pontos szabályozás, vagy éppenséggel nem tartják be azokat, valamint, ha nincsenek letisztázva kellően a társadalmi és természeti érdekek.

a kancsókák Paradicsoma, Borneó

Borneó a Föld harmadik legnagyobb szigete, mérete 74,33 millió ha, azaz 743.330. négyzetkilométer, lakossága 17,7 millió fő, köztük 2,2 millió őslakos dajákkal. A Németországnál kétszer nagyobb sziget különleges növényzete a legsűrűbben benépesített és leggazdagabb bioszférák egyike, mely otthont ad 15.000 növényfajtának, 1.400 kétéltűnek, madárnak, halnak és emlősnek, melyek között még nem szerepel a potenciálisan fel sem fedezettek fajok tömkelege.

Területileg három egységre oszlik, északi, legkisebb területe a Brunei Szultánság, mely alatt terül el egy az egyenlítővel párhuzamos sávban a Malajziához tartozó rész, Sabah és Sarawak államok, és a sziget déli 2/3-a pedig Indonézia része, Kalimantan tartomány.

Különleges növényzete teszi lehetővé, hogy a legtöbb kancsókafajta itt alakulhatott ki, illetve innen terjedhetett szét. Itt ugyanis minden adott, hogy megélhessenek e különleges növények. Habár a pontossághoz (és Darwinhoz) inkább az illik jobban, ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy ezen terület sajátosságai teremtették meg a szükséges körülményeket ahhoz, hogy a növények egy csoportja úgy változzon, hogy rovarokkal, ízeltlábúakkal, növényi törmelékekkel, madárürülékkel és néha még kisebb emlősökkel pótolja tápanyagigényeit. A szigeten élő növényzet számunkra (illetve a kancsókák számára) legfontosabb biotópjai a kerangas erdők, azaz köd- vagy páraerdők, a dipterocrap erdők és a tőzeglápok.

A páraerdők helyi elnevezése, a ’kerangas’ iban nyelven azt jelenti, hogy „a föld, melyen nem nő rizs”. Ennek oka, hogy ezen erdők nagyon alacsony tápanyagtartalmú, savas, homokkő talajon élnek, így csak az erre specializálódott fajtáknak adnak otthont. A tőzegláp mocsarak Borneó megmaradt síkvidéki erdeinek legnagyobb részét alkotják. Több száz év alatt alakultak ki és a Föld ökoszisztémájában számító különlegességük, hogy hatalmas mennyiségű szenet tárolnak, hektáronként 518 tonnát (!) és 3400-4000 tonna szén-dioxidot képesek megkötni. De talán a legfontosabb biotóp a dipterocarp erdők. Ezek a növényi társulások alkotják Borneó legdúsabb élővilágának alapját. A dipterocarpok az esőerdők jellegzetes óriásai, melyeket gyakran láthatunk filmekben is. Ezen fák törzsei amolyan oldallapok segítségével állnak a földön, csillag alakú keresztmetszetben. A gyakorta 45 méteresre is megnövő gigászok a legértékesebb faanyagot adják a szigeten.

Dr. Lisa M. Curran - akinek publikációira és kutatásaira támaszkodik e cikk is - 20 évig tanulmányozta helyben ezeket az erdőket és azt az ökoszisztémát, amiben élnek emberek, állatok és növények együtt. Olyan meghökkentő és különleges szimbiózisokat tárt fel, melyek a helyi kultúrákra is kihatnak. Curran hívta fel a figyelmet például arra, hogy az el Nino érkezésének kezdetére időzítik a dipterocarp fák 80-93%-a a virágzást, hogy terméseik kedvező körülményekben fejlődhessenek. A szárazabb klíma emellett egy 4 éves periodicitást is biztosít, így ezen erdők csak 4 évente virágoznak, színes lepellel borítva az egész kalimantani vidéket. Egyszerre 4 millió virág nyílik ki minden egyes fán, külön-külön (!), és díszeleg 6 héten át. Ennek a virághullámnak a legnagyobb nyertesei azok az állatok és élőlények, akik a fák hatalmas mennyiségben termő gyümölcseit, magjait fogyasztják. Például a vaddisznók - a legnagyobb fogyasztók -, akiknek központi szerepe van a helyi törzsek életében. Az őslakosok ugyanis kereskednek húsukkal, fogyasztják azt.

Borneó klímája nem túl kedvező az ipar számára, ráadásul az összetett és kusza erdőnek köszönhetően nagyobb városok sem alakultak ki a történelem folyamán. Ám a 20. század második felében minden megváltozott, és megindult a természet többfrontos kizsákmányolása.

1970-ben indult az alapanyag célú fakitermelés Malajziában, és ezzel párhuzamosan osztotta fel a hadsereg vezetői között az indonéz elnök, Suharto az ország erdeit, így erősítve meg hatalmát. Elindult az indonéz kormány transzmigrációs programja, melynek köszönhetően évi 18 ezer embert telepítettek át erdei területekre, Kalimantan tartományba. A terv az volt, hogy a városokban felgyülemlett szegény rétegeket jutassák így termőföldhöz, ám a főleg Jáváról és Baliról érkező nincstelenek nem értettek a tradicionális földműveléshez, és a kiosztott területek is szegény talajjal rendelkeztek, ami azt eredményezte, hogy a betelepített lakosok a fakitermelésben találtak egyedüli megélhetést. A program keretében hozzávetőleg fél millió lakos telepedett le Kalimantanban.

1990-re a fakitermelés és a gumiipar kezdett túlpörögni, majd össze is omlott (ezzel egy időben jelentek meg a gumi újrahasznosítás különböző formái az ázsiai övezetben, minek következtében a gumi ára is mérséklődött, annak ellenére, hogy a kereslet a ruganyos anyagért változatlanul nőtt).

pálma és pálmaolaj, mekkora ötlet és üzlet is ez?

A fakitermelések idején került a vezetők figyelmének központjába a pálmaolaj. Az 1960-as 60.000 ha-ról 2001-re 3 millió ha-ra nőtt a pálmaolaj ültetvények mérete. Malajzia mezőgazdasági művelésbe vont területeinek 50%-át teszik ki ezen ültetvények, és ebben az az igazán megdöbbentő, hogy legnagyobb tulajdonosok az ország kormánya (Sabah és Sarawak tartományban 70% a tulajdoni arányuk), míg a kisebb földtulajdonosok alig pár százalékot tesznek ki (Sarawak-ban 3%-ot, míg Sabah-ban 6%-ot).

Lassan ott tartunk, hogy a környezettudatosság és megújuló energiagazdálkodás több kárt okoz, mint hasznot (vagy egyszerűen áttételesen válik kontraproduktívvá). Hogy csak egy egyszerű példát említsek a közelmúltból, ilyen volt a kukoricából előállítható bioüzemanyag, melyet, mikor az EU „megfontolásra” napirendre tűzött, máris emelkedni kezdtek az élelmiszerárak világszerte, félve attól, hogy nagy területeket vonnak ki az élelmiszercélú mezőgazdasági művelésből az energiatermelés javára. Csökkenő kínálat, drágább kereslet… több nélkülöző, éhező százmilliók.

Nos, a pálmaolaj Ázsia kukoricája, azzal a különbséggel, hogy a rengeteg érintetlen terület kivágása olcsóbb és sokszor még hasznot is produkál, így nem az élelmiszerföldeket kell feláldozni. A pálmaültetvényeknek 7 év kell, hogy termővé váljanak, és ez alatt -természetesen- nem termelnek hasznot, de növényvédeni és gondozni kell a földeket. Ám mikor produktívvá válik, mesés nyereséget termel, 2 ha pálmaföld eleinte máris 682-900 dollárt (összehasonlításként, azonos méretű gumi és/vagy fa ültetvényből 350-900 dollár termelhető ki).

A bioüzemanyag ára - az egyre növekvő és kiegyensúlyozott kereslet okán - alacsony kockázatot jelent a befektetőknek. Alacsony kockázatot és hatalmas hozamokat. A pálmaolaj ugyanis a legmegfelelőbb növény, melyet olajtermelésre lehet használni. 100 kg pálmamagból hozzávetőleg 20 kg pálmaolaj származik, és egy hektár földterületen hozzávetőleg 5 tonna nyersolajat lehet kitermelni. Mivel a pálmaolajból előállítható biodízel versenyképes a normál üzemanyagokkal, ha 54 dolláros hordónkénti árral számolunk, akkor azt kapjuk, hogy tonnánként 400 dollárt ér a pálmaolaj. Hektáronként tehát (5 x 400) 2000 dollárt, egy már jól termő területen. Ha ezeket az adatokat összevetjük azzal, hogy Indonézia 1985-ben 600.000. ha-on termelt pálmaolajat, majd 2007 elejére már 6 millió ha-on (és a számítások szerint 2010-re már 10 millió ha-on fog), akkor láthatjuk, hogy hihetetlen mennyiségű pénzről van szó. Indonézia esetében az ország GNP-jének körülbelül 7%-ról! Viszonyításként gondoljunk csak bele, hogy ez Magyarországhoz arányosítva úgy 1400 milliárd forintot jelentene [2022-es árakon számolva 2.044 milliárd forint].

A gumiültetvényeknek és a fakitermelésnek tökéletes alternatívát jelentett a pálma, így a kis, szétaprózott és szegény közösségekben megjelenő pálmaolaj termelő társaságok hamar lelkes pártfogókra leltek, hiszen a lakosok, a közösségük tulajdonában lévő 2-3 ha-os területeket egyből művelés alá vonták. Ekkor természetesen még senki sem sejtette, hogy a kezdeti 7 év, míg termőre nem fordul a föld, igencsak drága befektetés egy ilyen közösségnek. Ugyanis a falvak 3-6000 dolláros hiteleket vettek fel az anyavállalatoktól, hogy az ültetést, növényvédelmet és gondozást fedezni tudják, majd ezt törleszteni kellett a 7 év után, ami vagy hosszú távú szegénységet biztosított a lakosoknak - de kétségtelenül egy szerény megélhetést is -, vagy újabb területek művelés alá vonását. És mindez például egy olyan országban játszódott le, mint Indonézia, ahol a 246 milliós lakosságból 80 millió ember él napi 1 dollárnál kevesebből. Ez a folyamat olyan állapotot eredményezett, hogy a lakosok a társaságok függőivé váltak, hiszen pénzre szükségük van, hogy olyan élelmet tudjanak megvásárolni, amit már a földjeiken nem tudnak megtermelni.

Persze, nem mindenki örült a pálmaolajnak. Azok a törzsek, akik ősközösségi szinten és „elmaradottan” éltek, a természettel szerves harmóniában - mint az egykor félelmetes fejvadász törzs, a dajákok is -, a kezdetektől fogva ellenezték a munkálatokat. Számukra még az is gondot okoz, hogy elfogadják a tényt, hogy közösségeik nő tagjai és gyermekeik a földeken dolgoznak. És egy kis adat napjainkból - hogy érezzük a dolog valódi aktualitását -, 2009 február 13-án jelentette be az indonéz mezőgazdasági miniszter, hogy 2009-ben 19,5 millió tonna nyers pálmaolajat kívánnak előállítani (ehhez 3,9 millió ha terület kell, mely már termő).

 az erdők lényege, a fa

Eleinte a fejlett gazdasággal rendelkező országok vásárolták fel a kitermelt fákat, főleg alapanyagnak. Készült belőlük kerti bútortól kezdve papírpulpig, papírpépig minden. A fakitermelés a ’80-as ’90-es években a világon itt produkálta a legnagyobb mennyiséget. Míg az Amazonas vidékén hektáronként 23 köbméter fát termeltek ki, addig Borneón 60-240 köbmétert. Ezen 10 év alatt több fát vágtak ki itt, mint Latin Amerikában és Afrikában együttvéve.

Egy bizonyos MacKinnon 1997-es felmérésében publikálta a megdöbbentő adatokat. Eredetileg Borneón 6.688.200. ha páraerdő, azaz kerangas volt, ami napjaink világbanki jelentése szerint 2010-re teljesen ki fog pusztulni, át fog alakulni.

És sajnos hasonló a helyzet a többi biotópnál is. A dipterocarp erdők esetében Kalimantan tartományban az ilyen típusú erdők 68%-a, míg Borneó maláj területén 56%-a lett eddig kitermelve, átalakítva a pálmaolaj ültetvényeknek. A fakitermelés áttételes hatásaként Dr. Curran kimutatta, hogy míg 1991-ben 14,6 tonna, addig 1998-ban már csak 1,36 tonna mag, gyümölcs és élelem termett négyzetkilométerenként ezekben az erdőkben. De nem független az ember sem a természettől. Műholdképeken ugyanis megdöbbentő hasonlóságot kezd mutatni a sziget Haiti űrből fotózott képeihez. Ott is hasonló folyamat játszódott le, bár annyi különbséggel, hogy ott főleg tüzelőnek és alapanyagnak vágták ki erdőiket, olyannyira, hogy ma már alig maradt bármi, ami a természetes vegetációra emlékeztetne. Számokban kifejezve 1985-ben a sziget (Borneó szigete) 73,7%-át alkotta erdő, 2000-re már csak 57,6%-át, 2005-re 50,4%-át, és a kalkulációk szerint 2010-re már csak 44,4% és 2020-ra 32,6%-nyi erdő marad.

További problémákat okoz, hogy a hatalmas pálmaolaj ültetvények rengeteg vizet igényelnek, melyet csővezetékekkel és önöző rendszerekkel biztosítanak. Ám a víz forrása legtöbbször olyan vízkészletekből származik, melyek az erdőkben kulcsfontosságúak (például a tőzegmocsarakból), így kiszárítanak vad, még művelés alá nem vont területeket.

a tűz fogságában

1997-1998 a tűz éve volt Borneón. Közel egy egész éven át lángolt valahol a sziget, és szinte semmit sem lehetett tenni ellene. A száraz el Nino hatás következtében annyira kiszáradtak a tőzegmocsarak, hogy pillanatok alatt lángba borultak. Eredetileg ezekben az erdőkben nem lehetne erdőtűz, hiszen a mocsaras és állandóan nedves körülmények nem tennék lehetővé a tűz táplálását, ám az öntözőrendszerek vízlecsapoló hatása, a globális klímaváltozás, de legfőképpen az állandó gyújtogatás, amit a farmerek alkalmaznak, hogy megtisztítsák a földeket a pálmaültetvények telepítéséhez, olyan elegyet alkottak, ami 1997-ben robbant.

Megállíthatatlanul elszabadult a tűz, mivel előfordult, hogy csak a mélyebb rétegekben izzott, méterekkel a föld alatt, így hónapokig láthatatlanul pusztultak a tőzeglápok. A WWF később bizonyította műholdfelvételekkel, hogy a nagy 1997-es tüzeket a pálmaolaj földek előkészítése okozta. Ez a folyamat pedig oda vezetett, hogy a hatalmas széntartalékok felszabadultak és a légkörbe jutottak. Itt kell megjegyezni, hogy Indonézia a világon a harmadik legtöbb szén-dioxidot kibocsájtó ország, holott gazdasága a 22. legnagyobb, és energiafogyasztása, hulladéktermelése és összes fogyasztása is csak az ötödét adja a kibocsájtott mennyiségnek. Megintcsak számokban kifejtve ez azt jelenti, hogy Indonézia 2 milliárd tonna szén-dioxidot bocsájt a légkörbe, melyből a gazdaság és a lakosság összesen „csak” 451 millió tonnát ad ki. A többi mind az erdők és tőzeglápok felgyújtásából adódik.

A számla persze itt még nem a végösszeget mutatta. A nagy tűzvész ugyanis 9,7 millió ha-on pusztított a természetben, erdőkben, lápokban, összesen 9 milliárd dollár kárt okozott, és 0,81-2,57 millió tonna szenet pumpált a légkörbe. És csoda, ha nincs hol szaladgálnia a jegesmedvéknek…

kiútkeresés a végtelen gödörből

A védettség és értékmegőrzés jegyében már több akció és intézkedés ment végbe eddig. Az ezredfordulón elindult egyfajta erdőtelepítési mozgalom, szándék, de ezek – a méreteket látva - inkább csekély gesztusoknak tűnnek, ugyanis a vizsgált periódus alatt 4-szer több fát vágtak ki, mint ültettek. Papíron Kalimantan 9%-a, Sarawak 8%-a és Sabah 14% a WWF által is jegyzett és védett terület. Ugyanakkor a kalimantani védett erdők 82%-a áll még mindig… Még inkább elszomorítóak olyan esetek, mint a Kutai Nemzeti Parké vagy a Gunung Palung Nemzeti Parké. Előbbi 1936-ban alapult, és eredetileg 306.000. ha-os terület tartozott hozzá, ám a folyamatos favágási koncessziók és olajpálma terjeszkedések 198.629 ha-osra redukálták a területét. Ezt követően a ’80-as ’90-es évek illegális erdőirtásai és fakitermelések tovább tizedelték az erdőt, majd a ’97-es ’98-as tűzvész 92%-át porig égette. A Gunung Palung területének 70%-át vágták ki és tisztították meg 1998 és 2002 között, így mára már csak összesen 9%-án található erdő.

Ha egy mondatban szeretném leírni a helyzetet, akkor az egyik WWF jelentésben olvasott, és roppant ironikus és kemény mondatot idézném ide. A jelenlegi erdők arányát így írják le: „the actual size and state of Indonesia’s remaining forests are difficult to establish from official statics”, azaz, a megmaradt indonéz erdők tényleges méretét és állapotát nehezen lehet meghatározni a hivatalos (kormány) statisztikák alapján. Mindezt egy olyan közegben, ahol főleg állami tulajdonban vannak az erdők.

A teljes képhez természetesen hozzátartozik az is, hogy egyre több program, kutatás és ráhatás történik az erdők védelme érdekében. Szinte minden jelentés és javaslat azzal kezdődik, hogy legalább a védett területeket védettnek kellene kezelni, valamint a védett övezetek köré jelentősebb puffer zónákat kellene kijelölni, és megoldani a szegények helyzetét. Ez a legösszetettebb probléma, mely szinte minden hasonló gócnál előkerül. A jobb életkörülmények között élő milliók és fejlett országok ujjal mutogatnak, hogy nem szabad irtani a környezetet (más kérdés, hogy ők maguk a leginkább környezetrombolóbb piacot alkotják), és számon kérik a szegényeken megélhetési módjukat. Bár vitathatatlan, ha az oktatást és az egészségügyet fejleszteni tudná Indonézia és Malajzia (inkább csak Indonézia), akkor alapjaiban változhatna meg a helyzet. A hatékonyabb és ökologikusabb mezőgazdasági módszerek, az alacsonyabb eü kiadások, a nagyobb terméshozamot produkáló mezőgazdaság vagy szervezettebb és hosszútávon fenntartható erdőgazdálkodás mind a potenciális megoldásokat adná.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

felhasznált források:

www.orangutanfoundation.wildlifedirect.org/category/oil-palm-plantations/www.sciencemag.org

www.studentsoftheworld.info

www.rainforests.mongabay.com/borneo/borneo_oil_palm.html

www.science.org/doi/10.1126/science.1091714

www.wired.com/culture/lifestyle/news/2004/02/62252

www.free-press-release.com/news/200402/1076756576.html

www.wwf.org

 a képek a mongabay.com-ról érkeztek