Háttal nem kezdünk mondatot! De ha már muszáj, akkor miért ne! Zsúfoltan alakulnak a napok, ez a könyvírás eléggé nagy prodzsekt. Nem azért, mert nehéz, hanem az összetettsége olyan, hogy néha nem bírja a szarka farka.
Volt egy elgondolásom a legelején, hogy mi mindent lenne jó egybeépíteni, bemutatni, de tegnap már ott tartottam az agyalástól, hogy a Survivor 11 játékosának neve is próbára tette felfogóképességem. És amikor Buci - a műsorvezető - kérdezgette őket egymásról, már Fanninak kellett fordítania.
De miért? virnyogja be a szünetben a fluimucil gyerek, és még többen mailen és kommentekben. Miért van a cím után pont, miért ilyen a szöveg stílusa és hasonlók. Úgyhogy itt a remek alkalom, Descartes története kicsit pihizik, és a gifpark kinyitja kapuit.
Cirádás fogalmazásomon is érződik, hogy kicsit meghajtott a Realizmus. készítése. Okozott egy kisebb krízispillanatot, amikor panaszok érkeztek a nyelvtani és stilisztikai hibákra, és ettől annyira megakadtam, hogy válságtanácskozást hívtam össze. Érdemi munkát nem végeztünk, mert 3mp és némi cefre után, inkább a világvége hangulatában filozofálgatni kezdtünk a magyar létigékről és a rossz irodalomról. De azért hasznos volt a dolog (ez úton is köszi nektek, akik kollaboráltatok velem a minap!).
Ami feltűnt, hogy a mai marketing irányította világlátásban nem jellemző, hogy a nézők, olvasók több lehetőségben gondolkoznának. Mindennek van egy formája, amit készpénznek és készpénzen vesznek, és csak az és úgy lehet. Egy könyv előrendelési időszakában a könyv már tuti készen van. Biztos. Egy könyv beleolvasós része betonba van öntve, és nem fog változni. Biztos. A helyesírás és a stílus fix, és ha már reklámozgatják a könyvet, akkor az nem kerül korrekcióra. Biztos. A gyakorlat viszont tök más. Adott pár nap felszabadítható idő, vannak körülmények a könyvkiadás világában, valahogy meg kell oldani a könyv ismertetését is, és ezekkel lehet kezdeni valamit. Egyfajta keretek ezek. Mivel a könyvkiadás is üzlet, így minden részletében egy fogyasztói igénynek akar megfelelni. Olyan nyelven szól a lehetséges olvasóihoz, amit ők látni szeretnének, olyan kötésben jelenik meg, ami jól mutat a karácsonyfa alatt. Hatméteres mosolygó fej van a borítón, ami akár aranyérkenőcsöt és túrórudit is egyszerre el tudna adni.
Gyanakvásra adhat okot, hogy az árat a lehető leginkább leszorítják, mert a sok marketingen azért az olvasó át tud látni. Ő jár piacra is, ahol 1 kiló paradicsomból tudja, hogy 30 deka rohadó félben lesz, de nem is baj, hiszen neki csak 60 deka kell. A könyveknél is ez megy. Erre is utaltam, amikor valahol a megelőlegezett bizalomról írtam. 10 könyvből 5 egy sz*r, 3 túlélhető, 1 jó és 1 szekszicsokoládé.
De mivel az egészet egy kiadó-kereskedő dobja a piacra, így a minőség jelentette kockázat szétterül a 10 könyvön. Ennek hála, az ár is lejjebb tud menni. Látszólag mindenki jól jár. Persze, egyszerűbb lenne, ha egy kiadó minőségi szempontok szerint venne be könyveket, de ne legyünk telhetetlenek. A minőség szubjektív… Viszont így a ’könyv’ már nem az, ami volt. Nem gondolatok közvetítésére szolgál, hanem egy közigény átlagára áll be. És teszi ezt minden elemében. Egyféle betűtípus, hogy jól lehessen olvasni, szégyenteljes papírlapok (azok sokszor nem a környezetvédelem miatt gagyik), könnyített borítók, gyártási hibák. Kaptam egy vágyott könyvet 3 napja, és kinyitva látom, hogy hát nem sikerült a borítóragasztása. Rosszul lett beállítva a kötőgép a nyomdában. Fanyar volt, főleg a könyv tartalma miatt (Pulitzer díj, napjaink legfontosabb kérdését járja körül, stb). És ezt az egyik legnagyobb magyar kiadó láttamozta le… De nem zavar, mert nekem a könyv csak forma, hogy a benne foglalt gondolatokhoz hozzá tudjak férni.
Én is gyűjtöttem régen őket, de már nem, mert megdrágultak és nem tudom eldönteni, hogy jó lesz e az adott darab vagy sem. Borító alapján nem lehet meghatározni, az ár már nem mond semmit, de még a beleolvasás is olyan, hogy nem látszik - ha van benne - az átfogó koncepció. Írás közben vettem észre magamon, hogy ennek sok jelentőséget tulajdonítok. Elindul egy szöveg a-ban, és 180 oldallal később a ZZZÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ-ben kell befejeződnie. Nem simán a b-ben, hanem a fanfárokkal teletűzdelt nagy z-ben. A lötyögős sztorikat sohasem szerettem, mert nem a lényegen vonulnak végig. Így viszont tényleg nem lehet mit mondani a Realizmus.-ról, mert előzetesben mégsem tölthetem fel a 90%-át.
magánban nyomulni kicsit más
Jobb, mert minden eszköz, lehetőség és részlet a könyv tartalmát szolgálja. Rosszabb, mert minden más ponthogy nem. A stilisztika parákat hallva annyira nem tudtam megérteni, hogy mi lehet a probléma, hogy Wikipédián kellett kikeresnem már a stilisztika jelentését is. Irodalmi nyelvünk szépen szóló szajkócserregésére lenne szükség? Vagy a tagmondat tagmondatának tagmondatai között elvész a határozói igenévből alakított, főnevesült alany? Sok filozófiai könyvet olvastam, és sok nem író által született publikációt is. És arra jöttem rá, hogy azok tetszettek, melyekben dúsnak tűnő, de pontosan megfogalmazott mondatok vannak. Ugyanakkor nem egy folyamatos elképzelésre kényszerítenek. Zavar, ha nem lehetek biztos abban, hogy értem, amire a „költő gondol”! Zavar, ha nincs darabkába gondolva egy írás, ha nem veszi egy szerző a fáradságot, vagy nincs tekintettel arra, hogy az olvasónak nem biztos, hogy van 52 egybefüggő órája olvasni. És nem azért nincs, mert könyvektől elfordult bunkó, hanem mert nem ő van a könyvért.
A forma is ilyen. A könyv esetében minden adott, és az CSAK úgy lehet a megszokott, a jó. De én pont nem egy megszokott könyvet szeretnék. Nem akarom, hogy felnyitásakor Mozart csendüljön fel, nem akarom, hogy simán el lehessen olvasni. Szeretném, ha a fontos pillanatokban, egy furán írt szó megakasztaná az olvasót, hogy agya beérhesse a gondolatokat. Jobb lenne, mert nehéz 4000 év teljes szellemi fejlődéséről átfogóan írni. Úgy szeretnék szólni benne, hogy az önmagát egybites lumpen elemnek tekintő véglény is meg tudja érteni a mindent felszántó descartesi tételt. Ennek fényében pedig nem érdekel túlzottan a hagyományos stíl. Rajzból tudom, hogy ez a fakezűek útmutatója, amiről azt hiszik, hogy megmenti őket a kreativitás hiányától.
Maúni! Tiszta idegbe vagyok!
hát lásd meg, amit mondok!
Korrektúra lesz. Mert magam is tudom, hogy kell valaki, aki átnézi. A külső szemlélő nagyon fontos az írásnál, mert az író ugye a gondolatait hallja, a külső szemlélő pedig a betűket olvassa. De azért lektor nem lesz, mert nem szűrni és moderálni szeretném magam, hanem érthetővé tenni. A kurátorok is saját magukat helyezik a művészek elé, a lektor is ezt csinálja… szerintem. A címben marad a pont. Ha valakit zavar, akkor - szerintem - túlfeszüli a formákat és nem mosolyodik el azon, hogy a realizmus egy önmagát definiáló dolog, egy filozófiai és gondolkodási mód. Egy fogalom. Nem igényli, hogy nyitott maradjon, mert kerek, egész. Realizmus és pont.
De, ha valakit tényleg ez a pont zavar, akkor inkább ne is olvasson bele, mert lesz még sokkhatás számára itt-ott.
Hogy másegyébbel is van gond, az annyira nem probléma, mert minden párhuzamosan fut, és folyamatos alakulásban van. Nincs több időm sajnos, de ez elég lesz, nem kell megijedni. Például most is írom a könyvet (nem tudom abbahagyni, meg 1 hét alatt 30 oldalnyi új ötlet merült fel), és majd csak ez után jön a korrektúra, tördelés és a többi. De közben meg szükséges volt bemérni, hogy mennyi érdeklődő várható, milyen költségekkel kell kalkulálnom, stb. A madárkáknak föl kellett repülniük.
mit adnak nekünk a Lómaiak?
Magamat is meg tudtam lepni sokszor a fejezetek építése során. Én ugye gyakrabban találkozom a könyvbe kerülő elgondolásokkal, így nem vártam túl meglepő fordulatokat az írástól. De mégis akadt pár. A folytonos eredet és adatellenőrzéseket végig kellett járnom, és ilyenkor el-elkalandoztam az internetben. Ami nagyon jó, mert frissebb és pontosabb példákra is bukkantam, nomeg számomra is megmosolyogtató összefüggésekre.
Remélem tetszeni fog az olvasóknak a könyv… ha nyomtatásba is kerül. Mert még van a mai meg 2 nap az Early Bird szakaszból. Alakul a kritikus tömeg, hogy neki lehessen vágni a nyomtatásnak, de még azért nem vagyok nyugodt.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!