Mindig úgy hittem, hogy Stephen King ’Az’ című regénye, melynek angol címe ’IT’ (mint ugye az angolban semleges nemű ’ő’ névmás), és főgonosza egy szadibohóc, aki gyerekeket húsdarál le, valójában nem az ismeretlen lényre utal, hanem az Áj-Tí-re, azaz az information technologies-ra.

Illetve, azt is pár éve értettem meg az egyik Family Guy (leánykori címén Családos Csóka …hagyok időt) részből, hogy az útmenti csatornából szemező King karakter valójában nem lehet más, mint Pipinaci, a hobohóc, ahogy Peter Griffin mondaná! (az erősebb idegzetűek megnézhetik itt Pipinacit)

Minderre pedig azért jöttem rá, mert egy egyszerű hétköznapon köhögést kezdtem hallani a számítógépemből. A burkolatát leszedve azt vettem észre, hogy a három hörcsögből - amik hajtották a masinát -, az egyik mumifikálódótt testét már csak társai pörgették a kerékben és nagyon a végét kezdte járni a verkli. A jelenet valahogy így nézett ki:

Bizony, elsuhant az a pár év, ameddig bírta a kompjúterem, így nekiláttam, hogy ismereteket vegyek ki az internetbúl, hogy milyen is ma egy jó gép. Persze, ez a lépésem kb 1,5 óra után kudarcba is fulladt, mert mára szinte teljesen érthetetlen bonyolultságúvá alakult a számítástechnika, szóval ’b’ tervként megkértem pár mensa-s kispajtásom, hogy segítsenek már és puzzlezzenek össze nekem egy megfelelő, időtálló gépet.

Meg is hozta a futár az új PC-t (mivel 2 évnél tovább szeretném használni, így az IElöregítéses gépek nem is merültek fel), kicsomagoltam, elmorzsoltam 2 könnycseppet és 11 hónappal később neki is kezdtem a bekötésének. Ugyanis kicsit elfoglalt voltam közben és egyszerűen nem mertem belevágni egy ilyen műtétbe. Mert ugye, ha egy usb-t is megmozdít az ember, arra ráérez az egész hóbelebancz és direkt bonyolultabbá válik minden. Így volt ez akkor is, amikor az asztal burkolatát szögeltem vissza és véletlenül sikerült az egyik vezetéket is megpatkolni, mire a 8 USB csatlakozóból 6 azonnal meghalt, így kettőn keresztül fürcsiztem a netes adattengerben pár évig. Persze, el lehetett volna vinni szervízbe, de annyira égő volt a dolog, hogy hozzászögeltem egy számítógépet egy asztalhoz, hogy inkább ettem a főztöm.

És, persze, most is így lett!

Már a kábelek összekötögetésekor feltűnt, hogy mennyire más minden vezeték csatlakozója, de jóhiszeműen ekkor még csak azt hittem, hogy azért, hogy egyszerűbb legyen összekötni a gépet. Valami szilikonvölgyi esélyegyenlőségi project keretében minden csatlakozó és kábelvég más, mint a gyerekeknek szánt piros-négyzet, kék-kör, -sárga-háromszög bedobós esetében. Napersze! Nem. Nem ezért ilyenek a vezetékek, hanem „technológiai okokból”. Ugyan, ezeknek az okoknak a javát soha nem fogom használni, de azért legyenek ilyenek, ne miattam álljon le a fejlődés a bolygón. Kicsit az az érzésem volt az összeszerelésnél - miközben 30 méteres kábelköteget gyorskötözőztem össze -, hogy olyan ez az új gép, mintha egy űrhajóval a Marsra is el lehet jutni, de mi csak a Holdig szeretnénk vele elmászkálni.

Az új rendszerprogram, friss Photoshop, lóméretű videokártya és hasonlók a helyükön, minden mindennel IS összekötve. Na, és ezen a ponton akadt meg az örömöm, ugyanis azzal nem kalkuláltam - mert miért is kalkuláltam volna -, hogy minden egyéb régi. Azaz a monitor. Öreg, nemjó, mindenrosszbenne, ami eddig teljesen megfelelő volt. Egyből pittyegett is… mit pittyegett, kiröhögött hangosan a Photoshop, hogy ugye ezt nem gondolom komolyan?! De, én úgy gondoltam, csak nem sejtettem.

Na, hosszas egy-pont-szugerálások után leltem egy átalakító konzolt az elektronikus hulladékgyűjtő pakkomban, és hát pont az kellett a vezeték egyik végére. Lebutítottuk a csúcsminőséget kellően elégre. Aztán találtam még egyet egy számítástechnikai boltban, és így lett a vezeték másik végére is egy megfelelő átalakító, így már láthattam is, hogy mit csinálok. Persze, a programok időnként még összemosolyognak, de legalább nem hangosan.

Amúgy a legnagyobb meglepetés - számomra - az volt ebben, hogy a régi konstrukció és az új között főleg az a különbség, hogy minden nudli dolog után fizetni kell. A kígyó a farkába harapott, amikor egy korábbi Word dokumentumot átmásolva (ráadásul a Realizmus. - a valóság természete már megírt dokumentumját) a rendszer kiírta, hogy a gépen található Word Alap 1.0-ás verziója nem tudja maradéktalanul megnyitni, mert korlátolt. „Lehet, hogy bizonyos elemek hiányozni fognak a szövegből!”, amit én úgy képzeltem el, hogy viccből az ’a’, ’é’ és ’s’ karaktereket nem tudja a sok évvel fejlettebb program megnyitni. „Havi díjban vásárold meg a programot!”, jött az újabb világmegváltó Microsoft üzenet. Na, felléptem a WORD Wájd Webjére, és ott mi fogad? Hát az, hogy ez a világ legismertebb és legkedveltebb, sőt legjobb szövegszerkesztője. Igen? És a saját gyártótok rendszerprogramjába meg azt sikerült beírnotok, hogy nem tudjátok a dokumentumait megjeleníteni? Nagyon leleményes, gratulálok!

Nembaj, őrizzük meg a méltóságunkat, meghát a világ változik, a levegőt is lízingelni kell lassan, így összeshoppingoltam minden szükséges cuccot, ami még hiányzott, és lett egy elég tühtig kis vas. Meg is lepődtem, amikor váratlanul a szobába léptem, mire ő hirtelen felugrott az asztal tetejére:

De, hogy miért volt erre annyira nagyon szükség? Egy következő posztban megosztom azt is! ;)

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!