Örömhírem van! Jézus felt… ja, az egy másik lemez. Tehát, összegyűltek a madarak, indulhat a tekerőlant! Annyi előrendelés érkezett, hogy már csak kicsit totálisan veszteséges a könyvkiadás, így passziómnak élve, pénzégetésbe kezdek. És ezért nagyon nagy köszcsi mindenkinek, akik szánt szándékukat jelezték nekem! Ők valószínűleg e blogposzt élesedésekor kapják meg mailben a rendelés részleteit.

Hamarosan frissítem a honlapon is a dolgokat, hiszen novemberrel indul a már tényleges előrendelési periódus. Még pár dolgot kell szervezni, a könyv is az utolsókat rúgja. Sőt, én annyira áthangolódtam az írásra, hogy már élő beszédben is kiteszem a vesszőket… természetesen csak rossz helyekre.

Úgyhogy december elején már tuti (soha, semmi sem az!) kézbe is lehet venni az első példányokat. Remélem, hogy a nyomda ezalatt azt értette, hogy több százat, és nem azt, hogy 2 darabot. A szakmában az ilyenre nagyon figyelünk mi is. Első darabok, azaz az első és a második, minta példány, azaz egy kukából kihalászott valami, amit lobogtatunk, mert még hozzá sem kezdtünk. Szerintünk is szép lett, azaz igénytelen, rusnya izé, de ha neked ez kell?!

Az 5 átvételi pont kérdéses még, mert lehet, hogy kevesebb is elég lesz. Ez az előrendelésektől és a partnerek hangulatától is függ. Volt egy köröm egy potenciális partnerrel, aki teljesen figyelmen kívül hagyva mailem, egy párhuzamos valóságba invitált. Mondta, hogy szívesen „segítenek” a terjesztésben. Miután elviszem hozzájuk a kellő példányokat, kezelem a fizetésükkel kapcsolatos dolgokat, akkor ők örömmel nem dobják ki a könyveket. És ezért csak a listaárból kérnek 40-50%-ot. A listaárból. :) A kis naív…

amúgy karaktergyilkosság áldozata lettem!!!!

Hogy valami gyakorlati beszámolást is írjak, nagyon meglepődtem tegnap előtt! Nem azon, hogy van annyi pozitív ember, aki be tudja indítani egy könyv kiadását látatlanban, hanem azon, hogy a könyvek mennyire torz, marketing szennyek manapság. Megint ez a téma… Ugyanis kiakadtam kicsit, és Fannit is a csuklóreszelgetésig juttattam dohogásommal a karakterszámokon.

Amikor terveztem a könyvet, akkor megnéztem korábbi bejegyzéseimet, írásaimat művészeti témákban. Tudtam, hogy melyiket mennyi idő alatt készítettem, és így meg tudtam saccolni, hogy mennyi idő kell bizonyos karakterszám lepötyögéséhez. A témák, jegyzetek és könyvstruktúra összeállításával pedig azt kalkuláltam ki, hogy hány és mekkora ilyen blokk készülne a könyvbe.

A varázsszám 400 ezer lett. Könyvszakmai oldalakról megtudtam, hogy kb 180 oldalt fed le ennyi betű. És így adódott, hogy mekkora terjedelemmel számolhatok a könyv esetében. A grafikája nem egy Vizsolyi Biblia lesz, de ez zavar a legkevésbé. Így legalább nem kell senkinek sem tartania attól, hogy olvasás közben önkigyullad majd a könyv vagy megnyílik alatta a Pokol. Egy letisztult, ragasztott kötésű, 90g-os, fehér papírra nyomtatott könyvet terveztem, ami nem savasodik szét 2 hét után. A hátlapon nem kell, hogy Balázs vagy Réz András mondja meg a tutit, a hátlapi vonalkódtól, árjelöléstől, kiadói névtől rángatózok. Még a borítón sem szeretem, ha a szerző fel van tüntetve. Így ezen sem lesz. Csak egy normális, letisztult, könyvet képzeltem el… ami amúgy szinte semmiben sem lesz normális, de majd ezt mindenki szépen meglátja magának.

Na ja, aztán jött a gyakorlat. Csúszás, minden egyéb mellett abból is adódott, hogy nem bírtam megállni a folyamatos bővítgetéseket. Forrásokat ellenőriztem, sztorikat egyeztettem, időrendbe fésültem a történéseket. És az istennek sem akart alakulni a kellő oldalszám. Már az első 40-80 dupla oldalnál nem stimmelt valami. Túl kevésnek tűnt nekem amit írok, pedig az 5-ből még 4 fejezethez hozzá sem nyúltam. Leellenőriztem, hogy a betűtípus vagy a betűk méretezése lehet-e a gond. Esetleg a Word olyan, hogy alapbeállításnak véletlenszám-generátor van a karakterszámoló helyén? Mert az új helyesírásellenőrző biztosan a szuahélire van állítva.

Tegnap előttre teljesen lefeszültem, hiszen reggel 8-tól írok kb este 8-9-ig, és csak alig haladok, OLDALAK szintjén.

Elővettem hát 6 könyvet, ami méretre olyan, mint a Realizmus. is lesz, és leszámoltam a sorokat. Meg az átlagos, soronkénti karakterszámokat. Kiátlagoltam őket és káoszt kaptam. Minden könyvben olyan szórásban voltak a betűk, ami nálam, az én oldaltördelési beállításaimnál +/- 50 oldalakat jelent.

gond van babám!

Nem tudtam összevetni a Realizmus.-t semmi olyannal, ami akár kicsit is hasonlítana rá. Ekkor jött a megvilágosodást jelentő ötlet! Egy olyan könyvet nézek meg, melyet olvastam, részletesen emlékszem rá, hogy milyen volt, és lehetőleg pdf-ben és papíron is megvan. Elővettem Stephen Hawking Az idő rövid történetét. Leszámoltattam pdf-ben a karakterszámot, majd megnéztem egy régi és egy új kiadásának a paramétereit. És lássatok csodát! A császár meztelen!

Írtam az előző bejegyzésemben, hogy a marketing hogyan alakította át a könyvek piacát. Hogy a papír levegős és rossz minőségű. 12 pontos betűmérettel készülnek, hogy még a vakok is el tudják olvasni. A borítók telecicomázva, felfújva vastagra, hogy még az is többnek tüntesse fel a könyvet. Fél oldalas önidézetek, lényegtelen ábrák és hasonlók. Én meg egy olyan anyaggal jövök, ami számra teljesen korrekt, de valahogy nyeszlett hatást fog kelteni.

Ugye megkaptam azt is, hogy túl hosszú mondatokban fogalmazok. Azóta. Igyekszem sokkal. Rövidebben. Fogalmazni. Mert. Egyeseket. Ez meg-. Nyugtat. Engem zavar, de. Őket. Nem. :) És hát ugyanakkor azonban, egy ilyen marketingkönyv soraiban átlagosan 5-6 szó fér el. Ami, az én 15-20-25 szavas mondataimnál már szétesős lehetne.

Széthúzást kizártam, mert ezért nem fogok papírpazarlásra rábólintani. Eleve, mivel az agy a szavak képét olvassa össze, így fontos, hogy a hosszabbakat is egyszerre láthassa. Nem lehet a végtelenségig nyújtani a távolságot a betűk között.

400 ezer és 180 oldal, 400 ezer és 180 oldal, 400 ezer és 180 oldal. Ez ment a fejemben. Erre mi jött ki Az idő rövid történetéből? Hogy az 333 ezer karakter. És azt sikerült a régi kiadásban összetákolni 170 oldalra. Az én optimálisnak tartott tipográfiában ez éppen 145 oldal lenne… Hát, mondom jó, akkor nem ver a víz, de nézzük meg az új kiadást is.

Az 200 oldalas (!!!) és dupla olyan vastag (plusz a borító)! De legalább 2,5-szer drágábbé van. Az ész megáll. Még SZÍNES ILLUSZTRÁCIÓK is vannak benne. Ha valaki olvasta már, akkor az tudja, hogy ezek az illusztrációk úgy néznek ki, mint például egy cső y forma, meg egy karika 5 csíkkal, gúlák egymáson... Mert nem képregény, hanem fizikáról szóló, tudományos könyv.

Úgyhogy megnyugtató happy end lett. Tartalomra ideális, vastagságra még elég jó lesz. A szöveget hagyjuk! Az valami katasztrófa, de „ki olvas ma még egyáltalán”? :) Így nem kell azon aggódnom, hogy a könyv méretei megfelelnek az olvasóknak vagy sem. Ez van, a férfiak már csak ilyen befeszülősök, ha nem az övéik a legszebbek, legideálisabbak, legjobbak.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!