Ez a cikk a Mohaerdő Blogon jelent meg, 2011. március 8-án, egy keddi napon:

Kb egy éve [anno egy éve], a Mikronézián játszódó Survivor évadjában találkoztam e cikk témájával, és mivel a túlélő sorozat mindig valamilyen természeti csoda közelében játszódik, garantáltnak tűnt, hogy a csoda mögött tényleg valami nagyon különleges jelenség van.

Palau egyik szigetén ugyanis olyan biotópok jöttek létre, amelyek egy evolúciós útelágazást eredményeztek a tengeri medúzák történetében.

Úgy 12 ezer éve azzal kezdődött, hogy az Eil Malk szigeteket ([Rock Islands]-eket) borító korallmészkő réteg fokozatosan behorpadt, és így egy tó jött létre rajta. Pontosabban a szigetek vulkanikus és a korallok mészkőfal építkezései kapcsán mélyedések alakultak ki a felszínen. Természetesen az eleinte zajló tengerelöntések hatására a víz megmaradt sósnak ezekben a medencékben, de az ezt követő apadás és párolgás folyamatosan elzárta a tavakat és lakóit a tengertől. Az esők ezt követően módosítottak valamennyit a vizek összetételén, azok inkább brakkvízekké [átmeneti sós-édes vizek, tengeri torkolati vizek, mint amilyenben a mangrovék is élnek] alakultak. Amúgy a világon hozzávetőleg 200 tengeri tó létezik, melyek közül 70 Palaun alakult ki (Clear Lake, Goby Lake, Uet era, Ngermeuangel, Uet era Ongael).

A létrejött tavakban a medúzák természetes ellenség nélkül maradtak, és szépen felszaporodtak úgy 10 milliós egyedszámig, hiszen egyedül csak a táplálék mennyisége szabott számukra határt. A változások azonban itt még nem álltak meg. A csalánsejtjeik elkezdtek fokozatosan visszafejlődni és most már annyira kicsik, hogy az ember nem is érzi, ha hozzáérnek az élőlények.

a Medúza tó

A tó 420m hosszú és 30m mély, és a benne lévő víz 3 zónára oszlik, köszönhetően a parton álló hatalmas fáknak, amik megvédik a vizet a szél okozta felkorbácsolódástól. Az első, legfelső réteg a tengervizes, brakkvízes réteg, ebben élnek a medúzák. Úgy 15 méteres mélységben terül el a 2. réteg, egy 2 m vastag baktériumsáv, amely lilás árnyalatúnak látszik. És 17 métertől kezdve egy halott zóna található, ahol semmi sincs (bár az arzénbacik óta ez eléggé nem biztos). Ide már nem jut le az oxigén és nem tör utat az élet, nincs fény sem, ugyanakkor jelentős mennyiségben található hidrogénszulfid, foszfát és ammónia.

A medúzákat több faj alkotja, melyekből a legnagyobb a Mastigias cf. papua etpisoni-k, azaz az aranymedúzák. Ezek kifejlett állapotukban elérik a 24 cm-t. Nevüket Palau egy korábbi elnökéről, Ngiratkel Etpison-ról kapták.

Ezek az élőlények több szempontból is különlegesek. Míg a világ többi részén élő társaik főleg az áramlatok irányításával közlekednek, úgy itt a tóban tudatosan mászkálnak föl és alá. Az aranymedúzák a nap mozgását követik, hogy a testükben élő szimbionta algáknak biztosíthassák a fényt a fotoszintézishez és így ők is tápanyaghoz juthassanak, míg a holdmedúzák (Aurelia aurita) az éjszaka folyamán jönnek a felszínre, ők akkor táplálkoznak.

A Medúza tó speciális léte viszont törékenységét is kódolja. A medúzák populációja 2005-ben még 31 millió volt, 2009 novemberére viszont már csak kb 5 millió. Az El Nino hatására a tó vizének melegedésével majdnem kihaltak, ugyanis az arany medúzák specializálódtak a szimbionta algákkal való életre, ám az algák nem tolerálják a gyors hőmérsékletváltozásokat, így, amikor felmegmelegedett a víz, elhaltak és éhen maradtak a medúzák.

úszás a medúzák között

Manapság a turizmusnak köszönhetően a tó fokozott védelmet élvez és kontrolláltan lehet csak őket látogatni, ugyanis sok, elsőre nem is egyértelmű veszély fenyegeti a kis mikrokozmoszt. Például csak mentőmellényben lehet úszni a medúzák között, hogy senki se akarjon és tudjon alámerülni a mérgező zónába, vagy nehogy a savas közegben megsérüljön és/vagy felkavarja az elkülönülő sávokat. De például nem lehet uszonyban sem úszni, mert annak csapásai kettévághatják a tó törékeny lakóit. Mindenesetre, az életélmény így is garantált, hiszen a tó méltán a világ egyik legkülönlegesebb természeti kincse.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Fotók: WikiCommons, valamint a NatGeo képnél David Donlilet

Forrás: Wikipedia és WWfblogok (travel)