Többen puhatolták véleményemet az Index bezárásával kapcsolatban, de vonakodtam bármit is mondani róla, mert engem nem vert túlzottan a földhöz a dolog. És amúgysem kedvelem az általános flegmázásokat, a csendes lenézéseket, amelyeket olyankor kapok, amikor mások számára nem érthetőek gondolataim. Nomeg feltűnt, hogy manapság inkább nem kérdezik meg a véleményem, mert bár néha nagyon kíváncsiak rá, de rettegnek, hogy nehogy valami őket beszántó választ adjak. Ezért bölcs módon inkább nem kérdeznek (mondjuk, ez a leosztás nekem is inkább megfelel).
Viszont az Index esetében sokan vélték úgy, hogy ezzel kapcsolatban lehetetlen, hogy bárhogyan rájuk tudjak pirítani. A nemzetvég 57.nullás verzióját nekem is azonosan katasztrófának kell éreznem, mint teszi ezt „MINDENKI”. Hogy a diktatúra és szándékos elbutítás, emberi sorsok, lakáshitelfinanszírozások, vakációálmok tönkretétele felett én sem léphetek át. Hiszen 70 ember egyszerre mondott fel!!! És közben mi? Velünk mi lesz? Hát, mit fogunk csinálni vécézés alatt, vagy két torrentszippantás közben, esetleg az esti tévézés mellett? Honnan tudjuk meg, hogy valaki valahol mit csinált valahogyan, aminek az életünkre semmi ráhatása nincs és nem is lehetne? Hát HOGYAN lesz ezután?! Talán vegyünk elő könyveket, ha olvasni szeretnénk? Vagy szembesüljünk életünkkel és gondolkodjuk el rajta, hogy kik vagyunk, mit szeretnénk, mik a feladatok, melyek előttünk állnak?
meghalt Bobby, most mi lesz?!
Vége az amúgy megközelíthetetlen Indexnek, mely néha teljesen önmagától megszédülve, boldogan vállalta a fenszí renitesdíszlet szerepét ebben a mi kis patyomkin álmunkban. Az értelmiségi, kultúrát kedvelő, olvasott és modern urbanista imázst testesítették meg, hogy a látszat kedvéért illeszkedjenek olvasóikhoz. Mármint az olvasóik pont ugyan ezt a látszatot szerették magukról elhinni, így a szerkesztőséggel kölcsönösen erősítették egymás önképét. Kivételek mindig vannak, de nézve a meglepődést és a kiborulást a bezárás ügyében… hát, nem igazán tudom, hogy eddig mégis hol éltek a meglepődők? Ilyen vastag lett volna a buborékjuk? Tájékozódás, olvasottság vagy mégis mi kellett volna, hogy a Nemzet vagy a Népszabadság, a Figyelő, a VS, a Heti Válasz, a „zöldújság” történetéről ne maradjanak le? Vagy az a gond, hogy nem hitték el, hogy a „pártatlan értelmiség egyetlen fóruma” nem juthat erre a sorsra?
Rengeteg önmagát műveltnek és intelligensnek érző ember hördült fel a vég hírére (és legalább ennyi hallgatott, mert a számukra rivális, gyűlölt értelmiséggel ők, mint ’tényleges értelmiség’, nem akartak együttérezni). De hol voltak ezek a tömegek, amikor kb március 3. hetében összeomlott a teljes kulturális szféra? Amikor a járványbábszínházban korlátozásokat vezettek be, és szektorok maradtak magukra. Rengetegen nemhogy segítséget, még adóhaladékot sem kaptak! Nem indult gyűjtés a mentésükre, nekik változatlanul a kilátástalanság lehetősége maradt. Nem vehettek ki szabadságot maguktól, nem jelenthettek beteget (főleg most), hiszen nekik nincsenek munkáltatóik, javarészt katás vállalkozók, vagy az ő, szintén egyfős segítőik. Nem úgy kapják reggel vagy hét közben a munkát, hogy legyen mit csinálni és a piacuknak a nemzetközi trendekkel kell versenyeznie. Például írhatnak egy könyvet, amit a licencelt pongyolák szorítanak ki. Készíthetnek tárgyi műveket, amelyeket a bútoráruházak szorítanak ki. Alkothatnak bármit, és az sikeres is lehet, ha bekerül egy virtuális játszótérre, megtrendesedik, agyonmarketingeződik, azaz - lefordítva -, alkothatnak sikeres termékeket, ha ráköltenek vagyonokat és kisebb stábokkal mímelik a varázslatot.
Talán csak egy abszurd és röhejes facebook oldal volt a maximum, mely „tett valamit”. A HestegVegyélHazait-on éppen 342 ezren próbálják eladni egymásnak termékeiket. Egy dolog jut eszembe erről, hogy hesteg-vigyázzunkegymásra!
Vagy, hogy egy másik szép, eklatáns példát is hozzak, miért nem indult értelmiségi tömeg a Természettudományi vagy a Széchenyi Könyvtár megvédésére? Hatalmas tudományos anyagok mállanak porrá.
Sokszor és sok esetben nem viselkedett helyesen az a tömeg, amely most a médium befenyítésénél kardoskodott. Ígyhát két dolog lehetséges: vagy a médium nem médiumként működött, vagy az olvasók értékelték kicsit túl értelmiségire magukat.
Itt ugyanis nem az történt, hogy az „ország legnagyobb független médiumát”, az „utolsó ellenzékit” (leszámítva a HVG-t, a 168 órát, a 24.hut, a 444-et, és sok kicsit), az értelmiség utolsó falat kulturális kenyérkéjét darálta be a rend, hanem rengeteg sokaktól elvették a műveltség és tájékozottág megnyugtató illúzióját… és - nem mellesleg - egy dinamikus unaloműzőt, mely átsegítette töredezett mindennapjaikon olvasóikat.
De mindegy.
Gondolkodtam, hogyha a kofidisz járvány nincs, akkor a közöny ugyanekkora hullámokat vetett volna az Indexért? Akkor is lett volna egynapos tüntetés, egyhetes facebook dohogás belőle? És arra jutottam, hogy valószínűleg nem. A szokott nudli hőzöngés lett volna. Viszont a járvány tavasszal arra dolgozott rá, azt erősítette meg, hogy az operettkaranténban önmagukkal összezárt embereknek még inkább egy fontos, ’történés van’, szórakoztató platformja lett az Index. Nézték napi ezerszer, hogy megtudnak-e valami újabb újdonságot korunk pestiséről.
És ez olyan jól sikerült, hogy a Lipótmező köré épített országban, pár hónap után már kormánypárti-ellenzéki mintázatot is ki lehetett mutatni a pÁndémia megítélésében. Jurtás-tarsolylemezes szkeptikusok, akik szerint a kumisz megvéd minket; lázadó informatikusok, akik olvasták reddites subokban, hogy ez egy bitcoincsalós óriásteszt, amiről mindenki csak hazudik, mert mindenki gonosz; újgazdag kretonok, akik tagadják a vírusjárványt, bőszen szedik az antibiotikumot, és legfőképp az zavarja őket, hogy a társasház lépcsőházában nem lehet normálisan driftelni a mergaSUVval; felelős polgárok, akik felelősségükben nem tudnak éppen még mi másért aggódni, ülniük kell, várni az oltást, ingyenmaszkot, kijárási tilalmat, kombinációs karantént, kitelepítést, bármit… nomeg valami jó honlapot, ahol vannak új receptötletek. És még sorolhatnám, hogy hány miliő érezte, hogy feszkó van Aprajafalván!
Mindegyikükben az volt a közös, hogy a bizonytalan helyzetben látogatott egy portált, amely izgalmasan tájékoztatott a semmiről. Napi 52 új posztban, már néha egyesével számolt be arról, hogy valaki köhintett. Mondjuk, legalább beszámolt, hiszen mindeközben apa nem mindig volt a helyzet magaslatán (mert éppen a facebookon tátogott némán, vagy reflexből fordítva vette fel az elöl cipzáras pulcsit). Volt valami, amivel foglalkozni lehetett. Vagy hányni rá a savat, és vallani, hogy a háttérhatalom ármánykodik, vagy együtt sírni vele, és keserű hegedűszóra eggyé válni a világgal, kijelenteni, hogy detörténésvan, és pont a mi életünkben.
’Hiszen kigyulladt a Notre Dame, aminek tövében ettük a hotdogot!’
aztán jöttek más, fontosabb történések!
Tök szerencse a felszámolóknak, hogy akkor szűnt meg az újság, amikorra a lakosság éppen már ráunt a járványra! Hiszen ekkorra robbant be a nyár és a szabadba vágyott mindenki.
Minket, akik az operett előtt is voltunk a szabadban, minket ugyan kicsit zavar ez a mai helyzet. Hogy térdig járunk a retekben, üvegszilánkban, minden szét van dobálva, a szaros pelenkától kezdve (hercegnőm, ugye nem te voltál?!) a gumikesztyű-műtősmaszk-dobozossör kupacokig, hogy újra felfedezik a természetet a sáskák, hogy letarolhassák.
Mindenki a mérgező vizű dunapartra megy fürödni, oda rendeli a pizzát, viszi a szúnyogirtóspirálokat. Elkezd üstököst figyelni a Pilisi Parkerdő szentendrei buszpályaudvarából, vagy az alvóvárosok fehérmárvány főteréről. A trafikok újra megtelnek élettel, az ukrán munkászsargon végre üdítő tiniszlenggel keveredik. Végre minden autópályán hazajárnak az emberek pénteken és munkába vasárnap késődélután. Mintha semmi sem történt volna. Se járvány, se „rosszabb”, újságbezárás.
Ami elképesztő, hogy már most hallani, hogy sokan az őszi, a szeptember 9-én, reggel 9:32-kor induló második hullámról beszélnek. „Még most menjünk nyaralni, mert mingyá’ jön a második hullám!”, vagy „Most kell kikapcsolódni, mert ősztől újra nem lehet!”.
Bár mindenki kicsit bizonytalan, hiszen nincs Index, ami elmondja, hogy pontosan, egészen pontosan, teljesen nagyon ÉS egészen pontosan, valószínűleg mikor lehetséges a második hullám, azért készülünk rá, előre kitomboljuk renitenskedésünket, hogy ősszel ne legyen gond. Amúgy már apa is közvéleménykutatja ezt, hogy tudja, mikor kell bejelentenie egy új csatornáján, hogy ő, meghallva 2 millió gyermekének múltbéli szavát, a jövőbe tekintve elintézte a tagnapot… két pöri között.
Naszóval, engem nem zavar az Index megszűnése. Még azokat sem sajnálom, akik elveszítették a munkájukat, hiszen versenyelvűek voltak, és saját bevallásuk szerint is kitűnőek szakmájukban. Majd versenyeznek valami új állásért. Az Index felszámolása egy 12 egytucat történés volt, és csak azért tűnik hangosabbnak, mert egy, a járványmizériában felszínre került nagyobb probléma ezt is felerősítette.
Ugyanis teljesen mindegy, hogy van-e vírus (van.) vagy sem, kockázatos-e (az, minden folyamat jellemzője valamilyen kockázat.) vagy sem, és hasonlók, ha kényelmi szempontokból tekintenek rá. Ha a drámát összekeverik a tragédiával. A lakosság túlnyomórészben kényelmesen él, nincsenek tényleges gondjai, és a legnagyobb kihívás tagjai számára ennek az életmódnak az üzemeltetése. Legyen sok kaja, sőt, legyen látszatra sok különböző kaja, látszólagos változatosság. Tűnjön minden olcsónak, maszekolhatónak, mozdíthatónak és elszámolhatónak, és akkor már nem lehet semmi baj. Legyen lötyi, játék, szórakozás, és mindebből a stresszből kikapcsolódás.
A társadalom sehova sem halad, mert nem célja a haladás, nem változik, mert a lebegésben, a szakadatlan fogyasztásban érdekelt. Még saját paranoiái is egyfajta hétvégi telkekként funkcionálnak, hogy a felkészülés ezekre a rettenetekre értelmet adhasson mindennapjainak. Nagybetűkkel kezdődő cikkeket olvas, amikben csodák vagy szörnyűségek történnek. Végletesen retteg vagy rajong, hogy úgy tűnjön élete szenvedélyes és tartalmas, miközben nincsenek vágyai, nem űz hobbikat, és a legtartalmasabb olvasmányai az összehasonlító irodalom világából az élelmiszer vagy bútorboltok ingyenes katalógusai.
Állandó életmegoldás van! Minden helyzet, szituáció, változás egy új probléma, melyet meg kell oldani. Az nem érdekes, hogy amúgy ez a probléma megoldható-e vagy sem, meg kell-e oldani vagy sem, egyáltalán létezik-e. A játék lényege, hogy mindenre azonnal megoldás legyen! Így a probléma fenntartása - vagy újabbak folytonos felkutatása - lesz maga a cél, amely értelmet ad az életnek (migránsokat feltartóztató csirkeháló, időskori szegénységre Erzsiutalvány, munkanélkülieknek adócsökkentés, műtősmaszk globális pÁndémiára…). [Ezt amúgy nem a Fidesz találta ki. Mindez 1970-óta ismert jelenség a szociológiában, 1870-óta a filozófiában. Csak olvasni kéne.]
Pontosan ezért, minden váratlan és nem mesterségesen generált probléma villámgyorsan olyan dologgá válik, mely megkarcolja ezt a fogyasztói kasztnit és ezzel idegessé teszi a társadalmat. Mindenkiben elindul az érzés, hogy elvesztette az uralmat saját élete fölött, hiszen változás történt, ami csakis rosszabb lehet a jelenlegi helyzetnél, hiszen ez a változás nem tőle ered (rajta kívül álló, független eredetű). És a változás csakis probléma lehet, és kell, hogy legyen rá azonnali megoldás. Ha van ilyen, ha nincs. Legalább ráolvasás szinten.
Olyan ez a helyzet, mint amikor egy macska a döglött zsákmányával játszik újra meg újra élet-halál harcot. Arrébb taszítja, hogy ismét hatalmas és hősies mozdulattal elfogja. Majd még egyszer és még egyszer. Meg ugyan nem eszi, hiszen eleve nem ezért vadászta le. A lényeg a játék, hogy problémák jöjjenek, és az elákombákomolt megélésük után gyorsan illanjanak.
Az illúzióban, melyben a problémákra felkészült ember, hasznos és szabálykövető polgár, felelős és tájékozott fogyasztó él, a mai médiumok tökéletes megoldást jelentenek erre az ismeretszerzésre és ’probléma-busójárásra’. Mindenről lehetett olvasni egy csipetnyit, a legújabb gyilkos rovaroktól kezdve (poloska, kullancs, szúnyog, pók), a mérgezővé lett élelmiszerekig (mikró, petpalackos víz, cukor, szénsav, E számok, déli gyümölcsök, hús, tej, liszt, kávé, …). És szerencsére nem kellett hosszan figyelni és nem kell gondolkodni olvasgatás közben. Egyszerűen, tömegközlekedésen vagy a reklámszünetekben tud szinkronizálódni a társadalom. Megerősítheti mindenki magát azzal, hogy más is úgy vélekedik, ahogy ő, illetve ő is úgy vélekedik, mint más. Ergo ő jól csinálja az életet.
Ez egészen addig nyugiban működött nálunk is, amíg a kofidisz be nem kopogtatott márciusban.
fától az erdőt
Én még nem jutottam dűlőre, hogy pontosan mi okozta a kellemetlenséget, a vírus és következményei, vagy a társadalmi hirtelenkedés okozta túlgerjedés. De hajlok rá, hogy az utóbbi. A fogyasztók cukorkómájából egy pillanatra fel kellett ébredni és ez olyan hangosra és hirtelenre sikerült, hogy megijedt mindenki. Érezte ezt apa, mutti, trampli is. Ők is beidegesedtek, hiszen a teljes gazdasági működés - tehát az állásuk - is sérülhet egy ilyen helyzetben. De lásson mindenki csodát, még időben elindult egy folyamat, melyben 1800 milliárd euró libben a piacra csak az EU-ban (630 ezer milliárd forint, 630 000 000 000 000). Münchausen báró lehajol, és kiemeli magát a fogyasztói anomália mocsárból, hogy „sokkhatásoknak rugalmasan ellenálló, fenntartható fellendülés pályájára állítsa” a gazdaságokat. A kofidisz meg majd megoldódik. Egyelőre elég alaposan tesztelni a jelentkezőket a való világba, a 10. évadba.
Index kutyán szájmaszk és a karaván halad a következő probléma felé.
Hmm… szóval, ennyi? Köhint valaki, elindul egy rettegés, áthullámzik a struktúrán és megtorpan az élet? Majd köhint a gazdaság és a cihából elővakarunk 1800mrd eurót? Minden más nüansz elmúlik, a mindennapok apró változásai mellékesek a diadalmas megoldások mellett? Hambi házhoz rendelés és nézzünk valami filmet? Akkor most mi van? Most, hogy már megoldottuk a kofidiszt, már akkor nem fénylik többé a Gréta-jelenség, a bálnák hozzászoktak a szájmaszkokhoz és gumikesztyűkhöz az óceánokban? Tartottunk egy műanyagnemmentes áprilist, májust, júniust és mehet tovább az élet, csak induljunk nyaralni, shoppingolni, együnk éttermekben?
Nem, nyilván nem ennyi a dolog. Egyvalami változatlanul nagyon hiányozni fog sokaknak, mondjuk 2 hónapig, amíg nem találnak a funkcióra egy teljesen megfelelő másikat. Egy csatorna, mely naponta hitet adott abban, hogy egy egyrésztvevős, nem megtartott problémaversenyben a nyertes oldalon áll az ember. Hogy a bölcsesség újabb 31 mars-szondát indított el, 13 új bozont, kvarkot fedezett fel, 26 módon forradalmasítja az energiaipart, 276 új gyógyszert szült a rákgyógyításhoz és hajhullás ellen, 42 létfontosságú technológiai újítást fejlesztett az autókba, és már csak pár pillanat és itt a kvantumszámítógépes mesterségesértelem szingularitás, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen többé emberi kötöttségek között embernek lennünk, és magunknak kisütni a mirelit ráksatayt vacsira.
Na, hát ilyen szövegek miatt sem kérdeznek engem az Indexről.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!