Hol is kezdjük, ha a kutyás rajzokról van szó? Kicsit nehéz kérdés, mert eléggé sokáig rajzoltam ilyen témájú képeket és ki is jelenthetem, hogy fontos szerepet játszottak.
De akkor kezdjük ott, ahol a technikai része elkezdődött.

amikor a vonalnak még vonal értelme volt
Mint mindenkinél, aki elkezd rajzolni és nem színez, hanem sraffoz, azaz vonalakat húzigat egymás mellé (tehát vonalrasztert rajzol), figyelni kell arra, hogy a technikai sajátosság ne domináljon, hanem csak eszközként jelenjen meg magán a képen. Ez bonyolultnak hangzik, pedig nagyon evidens, már-már annyira, hogy fel sem tűnik. Ha egy puha bőrfelületet kell például megrajzolni, akkor a vonalraszter rajta - ha helyes tónusban van - lényegtelenné válik. Kicsit vibráló lesz ugyan a rasztertől, de mégis a vonalháló tónust fog meghatározni, nem vonalakat.
Ugyanez egy kutyánál más tészta, hiszen az >szőrös<, tehát a vonalak máris szőrként is fognak viselkedni. Ezért van az, hogyha valaki még nem olyan jó technikával dolgozik, és egy szőrös állatkát rajzol le, akkor az szebbnek fog hatni. Mert egy olyan plusz információ, mint a szőrszálak iránya nagyon sokat fog dobni a végeredményen.

Én is így voltam ezzel korábbi rajzaimon, amikor először lerajzoltam Mackót, még nekem sem volt evidens ez a dolog.

rézkarc fejlesztés és kutyás naptárak
Persze, aztán a dolog egyből kezdett derengni, amikor rámparancsoltak a Képzőművészeti Intézetben, hogy valamilyen nyomtatott grafikát is kell csinálnom (háttérinfók ez alatt és ez alatt a link alatt!). Mivel a kutyás rajzok és ez az ultimátum-szerű utasítás ugyanakkor történt, gondoltam összeolvasztom a két dolgot, és rézkarcolok kutyákat.
Így is ment, marattam itthon a rézlemezeket, építettem fel a tónushálókat, stb, aztán egy féléves pofavizit alkalmával jött a híres kutyásnaptár szöveg***. Változtatni kellett a témán, mert különben megbuktatnak (erre most is azt tudom mondani, amit akkor: hahahahaaa, te jó ég!). És elkezdtem villanykörtéket és krómozott felületeket rézkarcolni. Ugyan úgy indultam nekik, vázlatot rajzoltam, vonalhálókat karcoltam a rézlemez alapozásába, és marattam. Aztán a 4-5. nyomtatásnál feltűnt, hogy jobban viselkedik a tónushelyes vonalháló, mint a szőrös képtémák esetében. Pár napig nem is értettem, hogy miért, mire leesett, hogy a vonal elsődleges jelentése okozta ezt.

Ez eléggé forradalmi szembesülés volt, mert innentől kezdve törekedtem arra, hogy direkt ne olyat rajzoljak, ami vonalas vagy szálas, hanem nekikormányoztam a témaválasztást magának a technikának, és így született meg a nagy ugrást is okozó kép, a Hal alufóliában, citrommal.

Krómhatású tükröződő alufólia, nyálkás-pikkelyes hal, vizes bakelitlap alatta, semleges háttér és egy pórusos citrom. Mindez maximális tónuspalettát igénylő megvilágításban.
És az eredmény nem is maradt el, sorra kezdtem az egyre nehezebb és nem vonalas képeket csinálni, jöttek az írógépen tükröződő, összegyűrt papírgalacsinok, a szappanbuborékok, a befőttesüvegek, és beállt a technikám egy új szintre, egy tónusgazdagabb, minőségében más szintre… mígnem szembesültem egy új problémával, de ez majd egy következő poszt tárgya lesz.

[Ha tetszenek az írások, a blog vagy akár a facebook oldalam, hálás lennék, ha likeolnád/megosztanád. Ez nagyban segíti munkám! Közi!]

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!