Igen-igen! Mert muszáj hinnem magamban, annyira sűrű lesz a program a megnyitóig.

De szerencsére a keretek már itt pihennek pár napja, a kisebb képek már készen, a nagyok viszont még párásodnak, hogy kirúgják magukat kellően a passepartout-záshoz. Ugyanis ilyen nagy méretben már ez is szempont.

Mikor felfeszítek egy lapot a rajzállványra, akkor az még a hengere formáját akarja felvenni és nagyon óvatosan kell bánni vele, nehogy megtörjön valahol a papír felszíne. Viszont, amikor már rajzolok, akkor - ahogy haladok a képpel - a sok vonal folyamatosan kigyaszatolja a papírt. Kb úgy, mint régen a szaloncukor papírok alufóliáit simítgattuk laposra.
Amikor pedig kész a rajz, akkor a lakkozás felpuhítja újra, majd száradás után még felvesz némi párát (gyanítom, hogy a lakk köti meg a levegőből). Ez amúgy nagyon érdekes, mert érezni a papíron, hogy súlyosabb lett álltában.

Naszóval, ott tartunk, hogy vasárnap össze is tudom állítani a Hellens képei és akkor már tényleg sima ügy… :DDD… csak még párszor el kell mondanom, hogy ’hiszek magamban’!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!