Csak eljutottunk idáig is!
Korábbi posztjaimban már meséltem arról, hogy mennyire összetett dolog úgy csinálni a munkáinkat, hogy azokkal jussunk is valamire. És pár hónapja már gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne átalakítani mindent olyan formára vagy konstrukcióba, hogy az kellően raj legyen.

Végiggondoltuk, hogy miket készítünk általában, mikhez értünk és hozzáadaptáltuk a céljainkat. Szeretnénk például illusztrációkat is készíteni és nem akarunk rendszeresen lehangolódni a mesekönyv piac siralmas minőségén. Jó lenne termékeladással is foglalkozni, ugyanakkor a rajzot is szeretnénk csinálni. Minden falon magasnyomott képeket szeretnénk látni. MINDENKINÉL! :) Szóval fordítottunk egyet a dolgok szemlélésén és azokat a kérdéseket tettük fókuszba, amiken a mindennapokon általában megakadunk. Kevesen értékelik a természetet? Hát vigyük közelebb mindenkihez. Szürkék és fakók a hétköznapok? Hát készítsünk olyan tárgyakat, emlékeket, amiktől színesebbé válhatnak. Túl távolinak érzi mindenki a művészetet? Túl elérhetetlennek? Hát vigyük azt is közelebb.
Ebbe csak pluszként csatlakozott be a rajzok értékesítésének gyakorlati problémái. A nehéz elérése a piacnak, illetve a piacnak hitt díszlet üressége, mint a legnagyobb baj. Aztán pedig az eladás csatornái, amiken vevőkre találhatnánk. (Azt azért remélem, hogy nem a rajzok minősége az, ami miatt szorul a rendszer, hanem ez előbbi kettő dolog a ludas.)

A legfontosabb hiányzó láncszem a honlap készítése volt, de szerencsére sikerült egy jó megoldást találni rá, és összhatásában is remélem, hogy elnyeri mindenki tetszését.

ajándék emlékek
De az újdonság mégiscsak a termékeink. Semmi olyan bárhol kapható, sorozatgyártott mütyűr, hanem csak arts and craft, kézműves alkotás.
Mostanában fejeződött be művészettörténeti előadás sorozatom, és elég érdekes volt a Trafik elindításának munkálatait a művészettörténet oktatással párhuzamosan csinálni. Egész pontosan a szecesszió tárgykultúrájának - és magának a stílusnak - a kialakulása volt az, ami pont összecsengett azzal, amit mi is szeretnék. Anno ugyanis annyira leült a művészet és a technikai forradalom meg annyira felpörgött, hogy általános igényként jelentkezett a szecesszió alapjait jelentő hármas koncepció. 1., Nyújtson minden tárgy esztétikai élményt. 2., Legyen bonyolult, összetett és kimagasló a technikai megvalósítása, azaz manufakturális vagy kézműves kivitelezéssel szülessen meg (értsd: készítője a szakmája legjobbját nyújtsa terméke elkészítésekor). 3., Ugyanakkor maradjon funkcionális a tárgy, de csak a másik két szempont mellett.

Én ugyanennek az igényét látom most is. Technikai forradalom kipipálva, művészet padlófogása kipipálva (és kipipálva és még egyszer kipipálva), szaktudás hiánycikk, így ha beleállunk, és nem kíméljük magunkat a termékeink készítésekor, akkor elérhető az a cél, amit tervezünk velük. Hogy termékekből emlékek legyenek, tárgyakból pedig kultúra. Ezt IKEAvilágban senki sem kapja meg, és Apple(kom)formatervezésben soha sem fog visszaköszönni. Pedig az ember veszi magának a tárgyait és nem a tárgyak bérelnek embert maguknak.

Amikor egyeztetjük Fannival, hogy milyen termék legyen a következő, amit elkészítünk, akkor az alábbi szabályok alapján döntünk:

- legyen kézműves, de távolról se hasonlítson se tarsolylemezre, se kürtőskalácsra, végképp ne jurtára
- elkészítése igényeljen anyagismeretet, szakirányú tudást, és ha lehet, akkor jelentős hozzáadott értéket. Azaz kartonból nem készülhet asztal, polc vagy ilyesmi.
- ne legyünk öntelt dizájnbohócoknak azzal, hogy „alkotunk” 4 vektoros szemetet, majd gittegyletben örüljünk tőlük, magunknak
- elérhető árakon kerüljenek a polcokra a dolgok, még akkor is, ha 5x többet is lehetne kérni értük
- legyen varázsuk, legyenek esztétikusak, legyenek ötletesek… egyszerre. Mert mindenki csak az egyikre fókuszál.

rajzok for sale 
És az induló honlapra költöznek kisebb méretű rajzaink is, folyamatosan feltöltve, hogy bármikor böngészhetőek legyenek. Természetesen keretezve, és a számlázásnak köszönhetően regisztrálva és értéktartóan.
Gondolom, nem kell említenem, hogy ez mit jelent, ha azt nézzük, hogy 50-ből 1-1 képkészítő képes valami hasonló formációt összehozni és nem kövek alá szorulva kínlódni, hogy eladjon bármit.

Ígyhát nem marad más hátra, mindenkit csábítanék a másik honlapunkra és webshopra!

katt ide, és irány a Trafik!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!