Hát… csak elkészültem a rajzzal! 
Azért a ’hát’, mert egy ekkora rajz számtalan szokatlannak tűnő problémával jár.
Például elsőként a méret miatt állva zsámolyon, simán a földön, bárszéken ülve, kisszéken ülve kell rajzolni + döntögetni hozzá az állványt, így minden nap más része fáj az embernek a monoton satírozástól.

Aztán folyamatosan kezet kell mosni, mert 34°C-ban gyorsan izzad a tenyér, és az nagyon nagy gondokat tud okozni a grafitnál.

Vagy amikor a naptárra pillant reggel az ember és azt látja, hogy rajz#3, majd másnap, hogy rajz#4, és tudja, hogy az utolsó a rajz#15, akkor néha nehéz lelkesedni. Bár az ütemezés sokmindent megold, mármint hogy van napi cél, napi x fotó megrajzolása, a haj befejezése, stb, de ez csillámpor a saját szemekbe, mivel párhuzamosan készül egy ekkora kép, a menetirány szerint. Ugyanis csak a debil filmekben van olyan (nomeg a Jackson Pollockról szóló életrajzi dolgokban, de ez önmagáért beszél), hogy össze-vissza ugrál a művész a vászon vagy papír előtt és úgy dolgozik.
Rajzban ezt lehetetlen megoldani, mivel torzulna az egész kép, elmaszatolódnának a már megrajzolt részek munka közben és a kép fejben soha sincs előre készen. Ez legenda! Vannak elképzelések, jó sok, de annyi. Menet közben a sok negyed tónus aztán a saját útját járja.

És ugye a befotózás. 
Rólam köztudott, hogy nem túlzottan szeretek „élőben” megnézni festményeket, képeket, mert zavarnak a nézelődők, valamint jobban szeretem, ha egyszerre az egész képet tudom nézni, tehát van elég hely, hogy zavaró körülmények nélkül szemlélődhessek (persze, én szakmaibb szempontok szerint nézelődök, tehát eleve mást nézek és máshogyan). Úgyhogy repró rajongó vagyok, azokat jobban szeretem.
Node egy grafit képnél a repró készítése eléggé idegtépő feladat, mivel a sötét tónusok becsillannak. 3 év alatt jöttem rá még anno, hogy hogyan is kellene fotózni, hogy a tónusok ne nagyon variálódhassanak meg… és nagyjából ment is, de a Melpo-nál a mérete ismét bezavart. Már láthatóan torzít az optika a széleknél, és digitális kép megnézésekor meg annyira kicsik lesznek a részletek, hogy bele kell nagyítani. Úgy meg nem látszik ugye az egész kép, nem olyan a hatása.
Szóval elnézést a kép minőségéért (a fénykép minőségéért!), de ennyit lehet stúdió, ultraütős fényképező nélkül kihozni. Nomeg ugye, majd a kiállításra el kell szépen jönni és ott megnézni… a tömegben, közelről. :)

És akkor jöjjön egy kis statisztika! Miből is áll egy ilyen rajz pár számban.
- 15db A4-es alátétpapírból
- egy 140cm x 94cm-es papírból
- 96 óra rajzolásból (napi átlag 8,5 órákban)
- 52db rotring hegyből (ebből 48db 0,3-as)
- 1,5db 2,5cm x 1cm x 1cm-es radírból

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!