Szakmai szemmel ezek a fogalmak kicsit mást jelentenek egy olyannak, aki beszél róluk, és egy olyannak, akit jellemeznek valamelyik ilyen jelzővel. Számomra a realizmus és a naturalizmus önmagában elegendő alapdefiníciónak, nem nagyon látom értelmét ezeket tovább boncolgatni.
Ahogy egy XX. század eleji könyvben írták, a realizmus az, ami egy vidéki kert szépségét annak tökéletességében mutatja meg, míg a naturalizmus az, amely a legyektől hemzsegő budit is odateszi a képre.
És tényleg! Szerintem feladat a téma javítása. Átírni egyértelműen kell (hiszen mégis 3d-ből 2d lesz), de milyenre átírni, mit mivé javítani, na az már nem mindegy. Persze, átírás van a naturalizmusban is, de arra nem jellemző, hogy a szakmai szempontokon túl is megválogatná a témát, illetve a gyakorlatban sokszor a készítők magukkal viaskodnak még, kihívásként kezelik az alkotást, a "vajon meg tudom csinálni?" mottó szerint dolgoznak.
Én a magam esetében ezt hamar felismertem, és igyekeztem inkább csendéletesebb témák felé menni, szóval számomra adott: realizmus.
Persze, a honlap nyitóképén is az van, hogy ’hyperrealist drawer’, de főleg azért, mert ma már sok olyan is használja a realista jelzőt, akik maximum figurális jellegű képeket csinálnak - hogy a minőségre ne is térjek ki. De ha odateszem a „hiper-jelzőt” a szó elé, akkor máris beindul a varázslat! „Ez valami nagyon realizmus.”
Sajnos a hiperrealizmus művészettörténetileg egy lezárt korszak (ahogy a fotorealizmus is), és sok kritikus, műkereskedő már halott bulinak tekint az ilyen képekre, hiszen ellőtt patronokként vélekednek róluk. Így eleinte ultrarealistának mondtam magam, mert reméltem ezzel át tudom adni azt a lényeges alapállást, hogy realista dolgokat csinálok, a realizmus nagy hagyományaiban teljesen kiteljesedve, míg mindezt próbálva a mai minőségi követelményeknek megfelelve létrehozni… Csak sajnos a világ nem tud sem hashtag-ben, sem sehogy újonnan kitalált szavakra keresni. Így vissza kellett térnem a 'hiperrealistához'.
De hogy legyen egy kép is ehhez a poszthoz, íme a What is Art? Art is… Everything! című, hármas képek középső darabja, és rajta két olyan kép, melynek átírása is szerepel a rajzon. Az alsó Toumani Diabaté zenész egy koncertfelvétele, míg a fölső színes képen Alphonse Mucha egy abszintcímkéje látható.
Érdemes megnézni (jobb klikk a képen és kép megnyitása új lapon), hogy például Toumani elől ki van retusálva a mikrofon állvány, míg a címke sehogyan sem stimmel arányaiban, egyszerűen zavaros. És pont ez a realista ábrázolás egyik fontos lényege, hogy minden irányba megtorzítja a látványt és úgy mutat be valamit mást, valami esztétikusat, de a saját művészeti kereteiben. (Bár bizonyára saját székletemmel is átkenhettem volna itt-ott, hogy tágítsam ezeket a művészeti határokat és elájuljak magamtól, majd a kritikusok maguktól, de a cél inkább a művészet volt.)
Ha naturalista lennék, akkor nem figyeltem volna a kontrasztokra, illetve nem lenne olyan harsogó a sok kis fotó rajza, mert egyszerűen reális fényviszonyokat adtam volna vissza a képen. Sőt, akár "élő" modell után készítettem volna el a képet és minden fotót úgy rendeztem volna el, ahogy az a majdani képen szerepelni fog. Ellenben a fotók csak később, a munkafolyamat elején vázolódtak rá a rajzra, beállítás csak 3 karton lapról volt a fények miatt.
Fotorealista szemmel mindez egy fotóra lett volna "felvázolva" és az átmásolva. Valójában szerintem ez is jól mutatja, hogy a fotorealista jelző egy ellentmondás, mert inkább fotonaturalistának lehet mondani ezt a folyamatot.
Ha rossz realista lennék, akkor giccsesnek hathatna a kép (bár többek szerint úgy hat)… de, ha még rosszabb realista lennék, akkor félkészen abbahagytam volna, elnagyolt foltokkal, mert az ismert realista főművészek csak addig voltak képesek kivitelezni több képüket. Ez gyakori gond, Képzőn is ez ment, hogy nem kell befejezni a képet, mert akkor tágra lehet nyitni a nézők előtt. "Nem kell túlcsinálni!". Mintha nem pont az lenne a lényeg, hogy készre lehessen alkotni egy képet... és megadni, hogy annak mi a témája, mik a tónusok, színek, alakok, textúrák rajta...
Ha pedig hiperrealista lennék, akkor 4-5x-ös méretben, felnagyítva rajzoltam volna le ezeket a fotókat… és úgy az egész képet. Ami nem szólt volna másról, mint egy realistának indult kép, mely a szakmai elborulástól egy hatalmas naturalista poszter lett.
No, mindegy. A lényeg, hogy realista vagyok, és remélem nem rossz!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!