A rajzaimmal kapcsolatos Top5 kérdés között MINDIG szerepel a „de töltő irónnal (rotringceruza) mégis hogyan lehet ezt?”.
Hát így:
A trükk, illetve technika egyik lényege az, hogy nem pusztán a felszínre kell rajzolni a képet, tónusokat, hanem sokkal inkább a papír anyagába. Ez által ugyanis egy mélységében is tónusos kép jön létre, folyamatos és többrétegű alapozáson.
Egyszerű, nem?
Nem!
Ugyanis minden nem fehér vagy világos rész kap első körben egy alapozást, mely belövi a tónussávját. Képzeljük el, hogy a látható tónusokból van 30 féle (a 30. a maximálisan fekete, kb 3B mélységű, míg az 1., az érintetlen fehér papír), és osszuk fel ezt a fekete+29 részt úgy, hogy 1db 5tónusos és 4db 6 tónusos szakaszt kapjunk. Na, az alapozásnál mindig az adott szakasz 2. legvilágosabb tónusa kerül kialakításra.
Raszterhálók épülnek egymásra, hogy kialakuljon ez, közben estompéval (papírceruzával) folyamatosan el van dolgozva a grafit, hogy a rasztervonalak között megmaradó fehér papírrészek is tónust kapjanak. És amikor ez megvan egy képrésznél, akkor jön a 2. hullám, a tónusszakaszon belüli pontosítás, amikor „minden a helyére kerül”.
Végül a 3. körben jön a pontosítás, a feleslegesen lecsiszolódott grafit lefújása, határozott vonalak, jelölések kierősítése, igazítások.
Persze, rövidebben úgy is mondhatnám, hogy először fekete + 6 átlagtónusúra kell rajzolni a képet, majd aztán minden átlagot további 6 részre bontani, és kiélesíteni, de ez így olyan egyszerűnek hangzik, nem? :)
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!