Ez a cikk a Mohaerdő Blogon jelent meg, 2012. május 4-én, egy pénteki napon:

Nos, eljött az a pillanat, amikor már megint muszáj volt nekiindulni és utat vágni a dzsungelekben, mert már egymást kezdték szadizni a növények a florikban… illetve, ez már 2 hónapja volt, csak eddig nem jutott időm írni is róla. Szóval, gondoltam egyet, Fanni is átjött és nekiláttunk az idényszerű átültetéseknek, a takarításnak és a szükségszerű metszéseknek… tisztára, mintha egy szőlősben lennénk.

Ami rossz ebben… hogy egy idő után rá kell jönnie a hobbistának, hogy nem lehet a végtelenségig tartani ezeket a növényeket. Hogy miért? Mert rendszeresen elfelejtik megemlíteni mindenhol, hogy az eladásra kínált növények amúgy kúszó fajok, 8-22m-re is megnőnek, vagy, mint a vanília esetében, tartásuk olyan bonyolult is lehet, hogy ¾ év haldoklás után huss, vége a dalnak. Úgyhogy változásokat eszközölök a florárium prodzsektekben, mert ez az állapot nem tartható tovább! De erről majd később fogok egy külön bejegyzést írni.

Ami jó ebben… az a szakirodalomból nem következő, félrevezető vagy sokszor megcáfolható dolgok fényre derülése! Mint például, hogy milyen növényt hova sorolunk be. Amikor ugyanis az újgenerációs „felfedezők” (SMCP például) körbeslattyogják a világot és naponta 50 újabb fajt publikálnak – az amúgy kizárólagos tulajdonú kiadójukon keresztül –, természetesen mindenféle pontos dokumentáció, ellenőrzés és dns vizsgálat nélkül, és munkájuknak hála kb 100-ról felnyomják a fajlistát 300-ra, majd ezzel párhuzamosan a rendszertani, életmódból adódó vagy morfológiai osztályozást is átalakítják ROSSZRA, akkor ezzel igencsak sok áttételes probléma kódolódik bele a rendszerbe.

Az alábbi képen látható egy régi-régi növényem, amit még az elsők között dugványból neveltem. Az anyanövény a Füvészkertben van, egy N. gracilis (a Varázslatos Gracilis, mely olyan életerős, hogy néha már damilossal kell metszegetni), amiről a „hiedelem” azt mondja, hogy jellemzően nyurga és buja fajta, a napos területeket szereti, gyakorta tisztásokon él… de amúgy meg mindenhol máshol is, és persze árnyékkedvelő. Azaz, ott vagyunk, ahol a part szakad. Van egy használhatatlan leírás az élőhelyéről, ami azt mondja, hogy él tisztáson, másodlagos vegetációként, dipterocarp erdőkben és mocsarakban is. Az én meglátásom szerint ennek így a semmi értelme van. Mert egyszerűbb lenne leírni az életmódját úgy, hogy ez a fajta is képes rugalmasan variálni a levelének formáját, azaz, ha pl mocsárban és árnyékban él (illetve árnyékba kerül, mert mondjuk a környező vegetáció megnő), akkor teljesen eljelentékteleníti levelein a lemez részt és csak kancsókat hoz, mit ahogyan általában az ampullaria-knál szokott lenni.

A képen látható példány is ilyen. Pangó vízben ült a cserepe, egy viking letakarta, mire ő úgy döntött, hogy alul csak ilyen kis hajtáson ülő kancsókat hoz és a nodusokból egyenesen gyökereket lógat a levegőbe, hogy ne tudjon megfulladni. És lássunk csodát, máris a biodiverzitás kicsi táptalaját hozza létre, mert így keltető kosarak és búvóhelyek tucatjait teremti meg egy mocsárban. Máris más, mintha csak a pusztán rovart fogna.

Node nem ragadok le itt.

…azok a megfigyelések és ráeszmélések

Mert a kürtvirágok ekkor még teleltek, és ilyenkor néhány kürt elhal, elszárad, a benne felgyülemlő zsákmány maradványai pedig már régóta izgatták az agyam. Úgyhogy elérkezettnek láttam az időt arra, hogy akkor leszámoljam, hogy kb mennyit és mit fognak össze a növények. Nos, 3 db kürtöt bontottam fel, egy 26 cmest és két 23 cmest (mind Sarracenia leucophylla hibrid volt), és ezekből összesen 63 egyedet tudtam elkülöníteni. Ahogy a borzasztóan megalázó minőségű képeken is látszik, „termékcsoportokra” bontottam őket.

1 - a 2db vetési pattanóbogár

2 - a legyek, 27+6db légy (fémzöld döglegyek, kék dongólegyek és a csíkos közönséges húslegyek)

3 - 19+3 német darázs

4 - 2db éjszakai lepke, amkiket nem tudtam behatározni

5 - 2db ékfoltos zengőlégy

6 - bábok

7 - bónusz hártyásszárnyú, amit nem tudtam behatározni

Ami érdekesség ebből adódik az az, hogy hozzávetőleg lekövethető az évszaki hatás a kancsókon is. Tehát nem specializálódtak (annyira) egy-egy fajra a növények. Először darazsak és a pattanóbogarak jelennek meg a kürtök aljában, majd szépen a legyek idényeik szerint, majd lepkék is.

Ami még érdekes, hogy a nálunk honos német és francia darázs közül CSAK német darazsakat találtam. Sokat agyaltam azon, hogy mi lehet a különbség oka és talán az, hogy bár minden darázsfajta ragadozó és a lárváiknak is kell fehérje a bábozódáshoz, a francia darazsak zsákmányrovarokat és hasonlót esznek, míg a német darazsak sokkal nagyobb arányban fogyasztják a lárváik által kiválasztott nektárszerű anyagokat. Ez így magyarázat lenne arra, hogy a sarracéniák miért tudják magukhoz csalogatni pont őket (ez egybevágna azzal is, hogy a zengőlegyek is az áldozati listán voltak, mert azok meg a tetvek ürülékének mézharmatát nyalogatják általában). [Most visszaolvasva, valószínűleg a német darazsak zömöksége is közrejátszik: a kürtből kirepülés miatt lefelé szívó vákuumot eredményez a repülés, így akármennyire erőlködnek, egyre csak lefelé fognak haladni, mígnem teljesen mozdulatlanul, beszorulva várhatják a porladást.]

 Aztán, ami érdekességre még bukkantam, az a penész volt a kürtökön belül. Amikor ugyanis felvágtam a kürtöt, az elhalt rovartetemeken és a kürt falán mindenhol 0,7mm > méretű penészfejek sorakoztak. Az nem derült ki, hogy mire is mentek, de tapasztalatom azt súgja, hogy a rovarok vázát és fehérjemaradványait kajálták éppen. Ez csak további kérdést vetett fel számomra, hiszen mostanában nagy a dilemma a kutatók között, hogy nincs-e véletlen a rovarevőknek szimbionta gombájuk, mert eléggé logikus lenne. A kancsókák kancsói kész bacivilágokat és egysejtű leveseket rejtenek, és ezek bonthatják le a rovarokat megfelelő anyagokra a gazdanövények számára. Illetve a kürtvirágok esetében azért is elgondolkodtató, mert tudományosan is bizonyított, hogy csak kis felületen át szívják fel a tápanyagokat, a honos helyeiken is viszonylag alacsony mértékben képesek a rovarfogással tápanyagot biztosítani maguknak. Ennek segítésére tökéletes lenne egy szimbionta penész például.

De, ami a legtutibb érdekesség volt, az a bábok jelenléte a kürtökben. Mint fentebb említettem, néhány besült, ki nem kelt bábot is találtam az áldozatok között, 2 sávban, egymás mellett hevertek, alattuk és fölöttük meg mindenféle egyéb lekürtölt maradvány volt. És régre nyúló maceráló* hobbim kapcsán egyből leesett, hogy vagy hús, vagy döglégyé lehettek. Node egy kürtben??? Aztán leesett, hogy azért lehetséges ez, mert egyszerre 3 dolog teljesül:

1., Nyáron néha lehet látni, hogy a hőségben egy-egy légy a hátán fekve pörög a földön és zúg. Ez azért van, mert tele van petékkel a rovar és általában tápanyag hiányában nem tojja le mindet, viszont azok már a kelés szélén vannak, az anyaállat hőgutát is kap és kb így kezd neki megdögleni. Ilyenkor a peték az állatban kelnek ki, és onnan kirágják magukat, és megpróbálnak életben maradni.

2., Nagyon sok rovarfajnál a bábozódáshoz fehérjére van szüksége a lárvának, ez a legyeknél is így van. Viszont ez az állítás fordítva is igaz, ugyanis a fehérje kiválthatja a bábozódási folyamat elindítását.

és

3., A bábozódás helye is számít! Sok faj fölben bábozódik, sokuk felszínen és sok felszín fölött (pl a lepkék jórésze fűszálakon, gallyakon). Ennek szerepe az éghajlati és időzítési okokban van. A hús és döglegyek nem vészelnek át fagyot, mivel nem telelnek és mikor már kellemes hőmérsékletű dögöt találnak, akkor már biztosan éltek és megdöglöttek állatok, azaz minimum tavasz van. Mivel gyors az életciklusuk, ezért elég, ha nyüvük elmászkál egy pár centit a dögtől és ott a felszínen bábozódik. Viszont sokszor a dög elkezd süllyedni, így a legyek – féltve hártyás szárnyuk kikeléskori megfelelő és akadálytalan megszilárdulását – nem kockáztatnak, tudatosan a felszínre igyekeznek.

Tehát, a kürtben is ez a 3 dolog történt. Hősnőnk beszállt, mert érezte a frissen döglött rovarokat, majd bent ragadt. Aztán kimerült, elpusztult. Benne kikeltek petéi, akik kb eleinte 20-50-en lehettek, majd szépen 5-6-ra redukálódtak és egymáson meg a többi zsákmányállaton éldegéltek. A rovarfehérje miatt korán bábozódásba kezdtek, felmásztak a zsákmányok tetejére és bebábozódtak. Mivel túl korán, így nem keltek ki, besültek, és idővel a növény újabb és újabb rovaráldozatai fölöttük haltak meg.

Humoros, nem?

* macerálás – dögök csontjainak ízeltlábúkkal történő megtisztítása, preparálási eljárás

Zárásul pár kép!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!