Amennyiben szeretnél értesülni a Hübriszt érintő történésekről, kérlek, iratkozz fel az alábbi listára! Ez nem adatrablás, GDPR barát módon bánok az adatokkal, és kizárólag a Hübrisz megjelenéséig tárolom, illetve a Hübrisszel kapcsolatos tájékoztatásra fogom használni ezeket.

mi ez a Hübrisz?

A Hübrisz három, illusztrációkkal ellátott kötetben mutatja be az emberiség előtt álló ökológiai- és civilizációs összeroppanás mibenlétét, illetve azt, hogy mi okozza azt a bénultságot, amely ellehetetleníti a kihívásokkal való szembenézést.

A könyv tudományos megalapozottságát és hitelességét gazdag hivatkozásai biztosítják, közöttük a legelismertebb légkörkutatók, klímamodellezők, sarkkutatók, ökológusok, illetve a felmerülő speciális kérdéskörökben jelentős megállapításokat tevő közgazdászok, történészek, eszmetörténészek, filozófusok, szociológusok, oknyomozó újságírók és további más területek képviselőinek munkái biztosítják. A források között rengeteg olyan összefoglaló anyag és tudományos publikáció is szerepel, amelyek már önmagukban részletezően írnak a kihívásokról, ám a Hübrisz történetvezetésében ezek a munkák a nagyobb összefüggések bemutatását segítik, hogy a szélesebb spektrum felfesthetővé váljon.

A három kötet a gondolat születésével indul, majd bemutatja az emberi evolúció folyamatát, a kulturális átadódás működésének kifejlődését és az emberi érzékelés és eszmélés korlátait. Ezt követően az olvasó megismerheti, hogyan jutott hatalomra az írás, majd a rá épülő közigazgatás és miként jött létre a nyugati civilizáció.

A második kötet a felvilágosodás idejébe, a technológiai és ipari forradalmak világába vezeti tovább a történetet. Bemutatja, hogy hogyan születtek meg a máig ható eszmék és ezek miként kapcsolódnak az ökológiai, civilizációs és kulturális problémáinkhoz.

A harmadik kötetben a bolygó és környezete kerül górcső alá, hogy kerekebb kép alakulhasson ki a klímamodellek fejlődéstörténetéről, a természeti- és civilizációs problémákról, és olyan paradoxonokról, amelyek rávilágítanak arra, hogy maga a technológia, illetve a zöld célkitűzések majd mindegyike valószínűleg ellentétes hatást fog elérni, mint amilyenre szükség volna.

miért kezdtem a megírásának?

Talán meglepő, hogy olyan írja ezt a könyvet, aki nem a természettudományok területén tevékenykedik és ebből adódóan nem „szakértője” a klímaváltozás és ökológiai válság témáinak. Amikor nekikezdtem a kutatásaimnak, magam sem gondoltam, hogy majd egy sokadik „klímakönyv” lesz azok eredménye.

Eleinte a XIX.-XX. századi művészeti, művészetelméleti kérdésekre és a modernizáció által kényszerített tendenciákra fókuszált munkám, azaz a tágan vett ipari forradalom idején (1750-1920) bekövetkező társadalmi és kulturális változásokra irányult kíváncsiságom. Ugyanis ezek megjelenése alapjaiban kavarta meg a vizuális művészetek világát és a módot, ahogyan évezredekig élt az emberiség. Számomra ez kiemelten fontos volt, hiszen saját nézetem, a realizmus értelmezési rendszere ugyancsak ekkoriban született, az ekkor végbemenő változásokra reflektálva született meg. Olyan kérdéseken gondolkodtam, minthogy hogyan változott meg az emberek hozzáállása a vizuális kultúrához a fényképezés megjelenésével. Vagy hogyan változott a művészetek értékének megítélése az egyre növekvő tőkemennyiség és tőkefelhalmozódás hatására. Hogyan vette át a vezető szerepet a műkereskedelem az esztétika és ízlés uralásában és ezt milyen modellek szerint tette. A XX. századi művészeti extrémitások kapcsán az emberi érzékelés megváltozását elemeztem, így ehhez már a látásérzékelés biológiai hátterével is foglalkoznom kellett.

Az már a kutatások legelején feltűnt, hogy nagyon sok ponton átfedések vannak a kulturális változások és a klímaválsággal kapcsolatban felmerülő kérdések között. Mindegy, hogy a kézművesség felszámolódásáról, az értékmegítélés torzulásáról, a gépiesítés és digitalizáció szerepéről és irányáról van szó, a művészeti, kulturális területen és úgy általában az ökológiai válság világában rendszerint azonos sémák szerint működtek a folyamatok. Azonos tendenciákra figyeltem fel, amelyek folyamatosan átvándoroltak a művészeti, kulturális területről a gazdasági, szociális, eszmetörténeti és természettudományos területekre.

Ahogy a kulturális változások terén fejtegettem vissza a szálakat, rátaláltam olyan ’60-as, ’70-es években készült filozófiai, szociológiai munkákra (illetve inkább tudományterületek közötti elemzésekre), amelyek máig helyes jóslatokat mondtak jelenünkre nézve. Idővel rá kellett döbbennem, hogy ezek inkább figyelmeztetések voltak azzal kapcsolatban, hogy fajunk kritikus és központi evolúciós fejlesztése, az ismeretek, társadalmi beállítások, értékrendszerek generációkon átívelő, időn túlra mentésének módszere, a kultúra megváltozik, ráadásul kimutathatóan egy rossz irányba.

Meglátásom szerint ezt a kulturális diszfunkció hajtja az civilizációs és ökológiai krízist, és ezt természettudományos szempontok alapján szinte felismerhetetlen. Mivel a természettudományok az objektivitásra törekednek, valószínűségeket próbálnak beazonosítani, így nem képesek értékítéletekre és szubjektív szempontok összevetésére, végképp nem cselekvési tervek összeállítására.

Úgy vélem, az emberiség előtt álló kihívás hatalmasabb, mint a teljes emberi evolúciónk alatt bármikor volt. Még úgy is, hogy legalább két alkalommal már majdnem kihalt fajunk. De mindez csak úgy érthető meg, ha nem párhuzamos analitikus elemzéseken keresztül szemléljük a jelenünkig vezető utat, hanem egységében, közös történetünk mélységét próbáljuk megérteni. És erre tesz kísérletet a Hübrisz.

A három kötet egyszerre, várhatóan 2025 szeptemberében jelenik meg, magánkiadásban.