Sorban a 3. nagyméretű kép is elkészült végre. Ez amúgy egy kicsit másabb is, mint a többi, mert kipróbáltam rajta egy optikai trükköt.
A képnek ugyanis olyan majdani helyet terveztem, ahol magasabban van a megszokottnál (ágy fölött, lépcsőfordulóban, egy bejárattal szembeni kisasztal fölött, stb). Így viszont a szemmagasság a képen belül lejjebb kerül kicsivel - a megszokott portré magasságához képest inkább a térd fölé esik.
És mivel mélységében nagyobb a képtér („perspektivikusan rövidül”), így a lábszár, ami hozzánk közelebb van, nagyobb is lett. Viszont ez okozhat problémát is, mert, ha közel állunk a képhez és lefelé nézve szemléljük a lábakat, akkor összébb zsugorodnak és aránytalannak hatnak.
A kép koncepciója viszont ezt kívánta. Morpheus, az alvás istene, az álmok megformálója (amúgy az álmok álmodásának istene, Hypnos - egyik fia).
Azon kevés isten egyike - az én olvasatomban - akik mitikus alakja ma is jól értelmezhető. Mert ugye már rengeteg fura, mindennapos dolgot megmagyarázott az emberiség, hogy miért alakulnak tengeri viharok, hogy hogyan változik a csillagos égbolt és hasonlók, de maradt pár fogalmi és fontos tettet véghezvitt isten, amikkel kapcsolatban ma is elgondolkodunk.
Ilyen az alvás is. Biztos minden olvasóm gondolkodott már azon például, hogy az elalvás pillanatától a felébredésükig vajon mi fog történni. Csak ott fekszenek majd, tehetetlenül, a semmiben. Vagy milyen lesz az elalvás utáni 5. perc, amikor már nem észlelünk, és eleve mi van az álom előtt?
üres, furcsa tér
Én mindig egy üres teret gondolok el, ahol nem nézünk körül, nem tapinthatunk ki semmit és az irányok is egy kicsit furcsán lényegtelenednek.
A képre pont ezért került a letisztult környezet (rajzilag is valami dúsabban tálalt „üresebbet” szerettem volna), a homogén hangulat. Ám, hogy megkavarodjanak kicsit a dolgok, egy ívre fektettem a látványt, hogy Morpheus nagyszerűen hasson alvás közben is. Mert azért az az időszakasz, amikor elalszunk és alszunk, egy nagyon fontos része a mindennapos periodicitásunknak. Hol várjuk már ezt, hol a véget érésekor örülünk, hogy egy új nap kezdődött. Ám szürkeség lenne, ha a kettő között nem lenne ő, aki maga ez a folyamat.
miért álmodik a békéről?
Művészeti szemmel leginkább az álmának a meghatározása jelentett hosszú napokig munkát. Több verzió is volt rá, piktogram-szerű folyamatábrában álmodjon valamiről, vagy a falra ragasztott fotókötegről, mint amolyan régi emlékekről. Aztán gondoltam elviszem egy művészetelméleti vonalra a dolgot és a békéről fog álmodni.
Miért? Mert ennek sajátos szerepe van a kultúrában. A kultúra akkor tobzódik és fejlődik rendesen, amikor béke van, amikor a társadalomban olyan többletek képződnek (tőkében, intellektualitásban, életszínvonalban), amik létre tudják hívni a társadalmi és emberi luxusipart, a művészetet.
De, ha ez a többlet rossz irányba indul és ellentétet képez, akkor gyorsan háborúba torkollik az energia (ezért volt a legnagyobb művészeti korszakok végén valamilyen háború*). Ezért a művészet ellentéte nem a művészet nélküliség, hanem a háború.
Ígyhát Morpheus végül a békéről álmodik, hogy ha egyszer felkel, újra épülhessen a kultúra és a művészet.
*: csak pár ilyen háború: görög művészet - peloponészoszi háború, római művészet - 3. századi külső támadások, reneszánsz - városállami háborúk az elsőségért, empire - a napóleoni háborúk, borogyinói csata, majd a waterlooi csata, art nouveau, jugendstil és magyar szecesszió - I Világháború
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!