egy hét a műhelyben

Hosszas kínlódás után - ami leginkább a gépem elavult videokártyájában és az időhiányban nyilvánul meg - végre sikerült összerakni a cápás rajz werk videóját.

Nem is igazán werk videó ez, hanem amolyan „hogyan készült” próbavideó, amely az új kamerával lett folyamatosan fotózgatva (percenként).

És még én sem nagyon látom, hogy hogy lehetne a legideálisabban összerakni a fázisfotókat egy egységes videóvá, ugyanis az audiovizuális fogyasztási szokások és a munka, feladat sajátosságai eléggé egymással szembe menő dolgok. Hiszen neten nem nagyon lehet kisfilm 3-4 percnél hosszabb a marketingatyaúristenek szerint, mert elunják a nézők, viszont, ha percenként le van fotózva egy rajz és az mondjuk 74 óráig készül, akkor nem nehéz kiszámolni, hogy az bizony 4320 fénykép, ami ha csak 0,1 másodpercig látszik, máris 7:12-es film, de alatta mindenki epilepsziás rohamot fog kapni a vibráló képektől.

A Cápa esetében is csak a rajzolás egy hetéből lett végül kisfilm, mert - szerintem - ez is bőven kielégítő lehet bemutatni a feladat komplexitását.

Valószínűleg a későbbiekben mindenről 2 videó lesz, egy rövid és egy hosszabb a türelmesebb embereknek. :)

De álljon akkor itt a videó is:

A június 22-én nyíló A hihetetlen, szürke valóság kiállításon a Cápa is ki lesz állítva, sőt, akinek a film is bejön, annak külön kiemelném, hogy azon dolgozom, hogy ez és más filmek (a rajzokról, nem az Alienekről és Predatorokról) is láthatóak legyenek majd kivetítőn vagy monitoron, sőt, még készül egy másik videó is, kifejezetten részletesre.

Aki nem tette volna eddig, de kedvet érez rá, az kedvelje, „ott leszek”-ezze, ossza meg a kiállítás eseményét! Nagyon hálás vagyok minden ilyen segítségért!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

A hal adja a másikat

Egy hangyányit elhúzódott a friss, nagyméretű rajz készítése, de ami késett, az végül nem múlt.

A története amúgy az, hogy még az előző kiállítás kapcsán merült fel, hogy szeretnének tőlem venni egy nagyobb képet, de para volt a témát illetően, illetve közbe bejött az is, hogy inkább volna egy olyan fotó, ami alapján készíthetném a rajzot egy éppen uszikázó fehér cápáról.

Egyből be is jött három elég komplex probléma.

A fotó készítőjét nem tudtuk beazonosítani, és ez mindig kicsit gond. Főleg azért, mert - ha belegondolunk - egy ilyen szintű átrajzolás, átírás rajzos szemmel egy teljesen új képet eredményez. Főleg úgy, hogy a kompozíciójában, tónusaiban sok variálás történt. De akkor mégis kié az alkotás szellemi vagy szerzői joga, ha a téma nagyon nem változik?

nem mindegy ilyenkor, hogy valami 1749x1063-as és 72dpi-s, vagy sem!

A laikusabbak kedvéért egy kis számolás!

A dpi a pont per inch-et jelöli, azaz, hogy egy 2,54cm-es szakaszon 72 pontból épül fel egy kép. Ez a 72 pedig a digitális világ, kijelzőkre optimalizált száma. Azaz, ha azt vesszük, akkor ezen a képen 76536 darab pont van, illetve, az összes vizuális információ rajta - azonos felbontással - egy 24,3cm x 14,8cm-es képen férne el.

Fotó esetében a nyomtatáskor mindig minimum 300 dpi, illetve ppi-ből kell kiindulni, hogy ne legyen szétesős, darás, pixeles a kép. Tehát, ha 300ppi-t veszünk, akkor átalakítás nélkül nem a 24,3x14,8cm-es fotót kapjuk, hanem csak durván a negyedét, 12,15x7,4cm-t. Ez egy picit kisebb kép, mint egy bankjegy. Ennyi információ adott a netről leszedett kép esetében.

De, a készítendő kép ennél egy árnyalatnyit nagyobb lenne, egészen pontosan 132cm x 76cm, ami 111,5x nagyobb, és a felbontása sem 72 vagy 300 dpi, hanem - a 0,3-as, mechanikus ceruzából adódóan - olyan átlag 847dpi. Azért átlag, mert egyes tónusokat hegyezett heggyel, másokat tompa heggyel kell rajzolni (!)… hagyok erre időt… mármint a hegyezett hegy elképzelésére.

Szóval, van egy olyan alapanyag, amit nem pusztán fel kell nagyítani, hanem csak minden 4852. pontját tudjuk előre… Ez tömbösítve kb az alábbi képpel mutatható be. A pontok azok, melyeket - tömbösítve - meg tud határozni a fotó, míg a többi az, amit „ki kell találni”.

szóval, ebben az esetben ezt-azt ki kell találni

Méghozzá azért, mert a cápa úgy lesz felismerhető (nagyon), hogyha minden olyan látható tulajdonsága meg van rajzolva, amit egy élőn, az életben is lehet látni. Ez lenne a jó. Persze, a víz alatti viszonyoknak megfelelően, mert nem egy levegőben lebegő hal a téma.

Az összes karcolás, sérülés, bőrének a sajátossága mind egy belső, összefüggő, koherens rendszert alkot. Ha mondjuk megkarcolta magát fiatalon, és kicsi növekedés után megint, de mondjuk merőlegesen az előzőre, és ezt úgy 200x megismételte, akkor a végére olyan eltorzult hegek és hálók lesznek rajta, melyek a testén végig egy sajátos rendszert alkotnak. Mintha az ujjlenyomatát szeretném pontosan visszaadni.

És ez mind ugye nem a ’cápa’, mint élőlény sajátossága lesz, hanem egy adott cápa „tökéletes” képe (szuper archetipikus valója, a filozófia nyelvén), ami csak arra az egy egyedre jellemző, de egyben az össze cápa sajátosságait mutatja teljességében.

a szIfón gyermekei áhítoznak a sóbizniszre!

Már néha a halál előtti pillanatig kergetnek azzal, hogy mikor írok a blogra, mikor lesz új rajz, videó, kisjátékfilm, nagymonográfia, színházi előadás, teleregény a következő rajzból. Szívem szerint soha nem készülnének ilyenek, mert nem nagyon szeretem a fotózgatást, de muszáj, ugyanis ahogy Gandhi is mondta, a ’sónak mennie kell!’. Ígyhát készül minden a rajzolás alatt, mellett, előtte és utána. Már egy hajszálra vagyunk attól, hogy miközben készítek egy rajzot, a fényképező, mobil és akciókamera mellett én magam is elkezdjem lerajzolni, amit készítek egy képet. Eddig csak azért nem csináltam így, mert akkor másodmagamnak is kellene fotózni, videózni a munkáját, mert különben az internet népe nem hiszi el, hogy tényleg megtörténik a rajzolás rögzítésének rajzolása.

Hála ennek, a plafonról csüngenek a vezetékek, töltők, a kamera állványába napi 2x tuti belefejelek, a mobil 2 centire van mindig és konstans sötét van a szobában, hogy egyszerűbb legyen összerakni majd a képeket a végén.

Hogy ez miért gond?

Nagyon egyszerű! Azon túl, hogy rengeteg idő, tökölés és utómunka, egyszerűen semennyire sem lehet visszaadni a képeket úgy, ahogy azok élőben mutatnak. Vagy a grafit fénye vagy a grafit fényelnyelő hatása vagy a szem sajátos szürkületi érzékelése nem játszik, de, ahogy fentebb is írtam, a méret/felbontás kapcsán ugye újra visszaegyszerűsödik a kibontott látvány.

És ez nem annyi, hogy ez meg az nem vehető ki élesen. Az egész 1:25-öd felbontású lesz.

a harmadik probléma

Nekikezdeni egy ekkora rajznak eléggé komplikált. Maga a rajzolás az, de ezt ’körülmények közé’ szorítani nem egyszerű. Ha hosszú ideig kell készíteni egy képet, akkor van számos olyan pillanat, amikor valamilyen meghatározó döntést kell hozni a rajzolás folyamatában. Gondolok itt olyanokra, hogy a vázolásnál felfigyelek valamire, és azt megjegyzem magamnak, hogy majd itt és itt így kell tónusozni, vagy a raszterháló iránya amott legyen 7-1 óráig tartó (alulról, kicsit balról fölfelé haladó) és hasonlók. 5-10 dolog mindig ennyire hamar eldől, pedig még semmi sem látható a papíron. Viszont, régebben próbálkoztam azzal, hogy ezeket rájegyzeteltem a papírra, hogy ne felejtsem el, de nyomot hagytak, aztán jegyzettömbre írtam, de azt meg elfelejtettem időben megnézni.

És ha ezek az emlékeztetők nincsenek, akkor könnyen szétesik a rajz a készültségének 90%-a körül, ami nagyon nem jó. Ha pedig több hónap alatt, szétszórva készül egy rajz, akkor ezek az emlékeztetők hirtelen nagyon fontosakká válnak.

A cápa úgy 100-120 órát vett igénybe, de ezt 1,5 év alatt. Jó, ebbe beleszámít az is, hogy volt pár válságmenedzselés amúgy, illetve sok időt elvitt az, hogy próbáltam egybefüggő 2 hetet felszabadítani, hogy gyorsan meg lehessen csinálni. És az sohasem megy kishazánkban, mert itt minden reggel úgy kel az ember, hogy abban sem lehet biztos, hogy az előző napon mi volt, nemhogy abban, hogy mi lesz 2 hét múlva.

Ezért külön elnézést azoktól, akiknek késik vagy késett a rajzuk, higgyék el, ez nekem sem szórakoztató, mert már így is mindig hót stresszben vagyok, mire leülök rajzolni. De, mondjuk, ennek van előnye is.

Az mellett, hogy lehűlnek a külső elvárások és nem kérdezgetik, hogy hogy áll a rajz (ami nagyon fontos), a fő előny az, hogy SOHA, de SOHA nem nézegetem a rajzhoz készült képeket addig, míg le nem tudok ülni az asztal elé. Sokszor azt sem tudom, hogy pontosan mit kell majd rajzolni. Elején kigondolom, elkészülnek a fotók, de, amint feltöltöm őket a fotósnak, már többet nem nézek rá a munkálatokig. Viszont - ahogy azt oly sokszor említettem már - a rajz agyi dolog, így nem feltétlenül kell csinálni, dolgozni vele. Ha gondolkodik rajta valaki, akkor ugyan úgy tud fejlődni, javulni, ötletelni bárki, aki majd nekiindul elkészíteni. Tutira mondom, hogy ez a rajz sem lenne olyan, amilyen, ha 1-1,5 éve készül el. Valószínűleg fakóbb és hűtöttebb lett volna.

Node, ennyi fölös kör után, azért legyen szó - illetve kép - a rajzról is!

Nagyjából 120 óra, kb 36 mechanikus ceruza hegy és 1 fél radír után ilyen lett:

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

nemsokára jön a következő rajz

Ugyanis a minap felvetették - így név nélkül -, hogy lenne egy rajzolni való ötlet. De nem amolyan hétköznapi felvetés volt, hanem konkrétan volt egy fotó, amit meg kellene rajzolni. Igaz, összesen 400Kb, és igaz, hogy 130cm szélesre kellene venni a kép méretét, de "nagyon jó lenne az a kép megrajzolva".

Most, persze azért azt meg kell jegyezni, hogy tényleg jól nézhetne ki a fotón látható dolog megrajzolva, hát még ha javítok is rajta itt ott. :) Úgyhogy pár nap és neki is ülök, megküzdök a hőgutával, a démonokkal és csikorgatok egy kis grafitot.

De, hogy a kedves rajongó tábor is kapjon egy kis infómorzsát arról, hogy mi lesz a rajz témája, íme pár újratervezett moziplakát segítségnek:

cine_philia munkája

Kyle Brown munkája

Igen-igen, vagy Roy Scheider vagy egy halászladik lesz a képen!

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Hypnos&Thanatos

Szóval ez a 4. kép, ami 5.-nek készült végül el.

Hypnos és Thanatos az Éj istennőjének ikergyermekei, előbbi az álmok istene, míg utóbbi a halálé. Két olyan fogalom istenei, melyek egy kicsivel az emberi észlelés határai után léteznek. 
Mind a ketten a Tartarosban, a túlvilág barlangjában élnek, ott, ahová élő soha nem léphet be (elvileg), és soha nem jelennek meg amúgy, csak ha az álmokkal vagy a halállal kapcsolatban kell.

Ezért nem kaptak önálló teret rajzukon és lettek a vázlatos hangulattal visszaszorítva ábrázolva. Valójuk sohasem látható, illetve akkor már mindegy, ha igen. Ez amúgy a klasszikus ábrázolási formájukra is jellemző H&T-nak nem maradt fent egész alakos alkotása, pár fej szobor és ornamentika a maximum róluk.
Az antik ábrázolásaikon ugyan nem, de a későbbi festményeken már úgy különböztetik meg őket - ahogyan magam is tettem -, hogy Thanatos arcát árnyékban tartják, ezzel sugallva a Halál istenének komorságát.

Mint a Hellens-sorozat másik 4 képe, úgy ez is régi képeimen már kitalált és szerepeltetett rajzi, szakmai trükköket, elemeket alkalmaz. Ennek esetében A Last day on Earth - mely szintén szerepel a bemutatkozó kiállításon - és a Welcome Home a két elődkép. Amikor azokat, majd általuk ezt a képet kitaláltam, akkor egy nálam szokatlanabb képi megoldást szerettem volna valahogy bemutatni.

A vázlatosan hagyás lényege nem időhiány, lustaság vagy valami hasonló dolog, hanem a nagyon részletes és reális rész és az "üresen" hagyott papír közötti különleges kapcsolat. Szerintem ez valahol a trompe l'oeil legyeknél kezdődött, amikor a kor szintjéhez képest nagyon kifinomult képi megoldásokat úgy próbálták még tovább tuningolni, hogy mindenféle kis szösszeneteket illesztettek a festők a képekre, hogy még élethűbb hatást keltsenek, illetve 'becsapják a szemet'. Ezzel viszont a csak odatett részlet le is dominálta magát a képet, így hamar ki is kopott ez a játék.

Egy kartauzi portréja

Én annyiban változtattam a dolgon, hogy nemes egyszerűséggel a légynek tettem meg Hypnost&Thanatost és hagytam magát a "képet".

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Prometheus the Titan

Prometheus régi nagy kedvencem és mindig vágytam rá, hogy valahogyan csináljak valami prometheusos képet.

Története iránti rajongásom még anno az érettségi idejéből jön, ugyanis egyedüliként én választottam 3. irodalom tételnek az „Egy szabadon választott görög dráma elemzése és a műfaj jellemzőinek bemutatása általa.”-t. Akkorra már persze sok Prometheus alapú történetet olvastam, a két legfontosabb is, a Gólem és a Frankenstein is nagy kedvencem lett, sőt, a legfiatalabb Prometheus koncepció, A Gömb is az egyik rajongott filmem.

Frankenstein??? a Gólem??? a GÖMB??? miről ír már megint?!
Mert ez a három történet is bizony sok-sok ponton a Prometheus drámájából táplálkozik. Míg a drámában Prometheus megsajnálja az embereket szerencsétlenségük miatt és ellopja a tüzet (azaz a fejlődés kulcsát) nekik, majd ezért büntetésből egy sziklához láncolja Zeusz és keselyűivel minden nap megmarcangoltatja a beleit-máját - természetesen az idők végezetéig -, addig a Gólem esetében Lew rabbi szintén egy isteni varázserőt (isten nevének helyes írásmódját) kapja, hogy pártfogoltjait, az elnyomott és pogromizált zsidóságot valahogy megsegítse a sárkolosszussal. 
Frankenstein pedig - melynek alcíme az Avagy a modern Prometheus - szintén mágikus erőt alkalmaz (a korai, de fejlődő tudomány, az elektromosság segítségével az élet teremtését), hogy létrehozza az önállót, cselekvőt és szépet.

Mind a négy mű alapja az, hogy fő hőseink valami emberfelettivel akarnak jót, vagy többet véghezvinni, változtatni, de tettük eredménye nem lesz tökéletes, és a beléjük kódolt kockázatok, veszélyek végül konfliktusokhoz vezetnek. Ami mindegyikben viszont eltérő, hogy a Prometheus karakterek mind másért teszik tetteiket, mások motivációik. Prometheus önzetlenül segíteni akar, Lew rabbi népének szeretne védelmet és biztonságot, de figyelmen kívül hagyja, hogy a Gólemet öncélúbb dolgokra is felhasználja és ez majdnem lánya életébe kerül. Victor Frankenstein a tudomány szerelmeseként, de fiatal hevületében felelőtlenül alkotni, létrehozni szeretne.
Goodman doktor, Adams és Fielding kutatók pedig - az ember mélyében lévő vágyakat valóra váltó gömb segítségével - a kíváncsiságuk és megismerés iránti vonzalmukban, ahogy a tudomány nagy titkát próbálják megfejteni véletlenül sajnos saját gyengeségükkel szembesülnek.

ja, a képről még nem is írtam
A sötét képi világ, fénytelen beállítás a Prometheus-hangulat egyik legfontosabb eleme, illetve a fény szerepe mindig végig kiemelt a történetekben. Ez nem depis dolog, hanem inkább misztikus, bizonytalanító hatás. Prometheus alakja, a statikus beállítása nem fedi fel, hogy a „tett” előtt, után vagy az egész sztori végén járunk, pusztán arra utal, hogy van, vagy jelen van Prometheus.

Amit még fontos megemlíteni, hogy az alak arányain eléggé sok átírás történt. Mivel a mitologikus figurát NEM magammal szerettem volna párhuzamba állítani, hanem valahogy megrajzolni a titánt, a nem ember, istenek előtti óriást, így egy fura nézőpontba helyeztem. Ha ugyanis megtartottam volna az arányokat, akkor hagytam volna, hogy pusztán egy emberalakra címkéződjön a Prometheus név.

+1 
Több, rajzaimat kedvelőm ide fogja citálni az Alien-Predator univerzum Prometheusát. Bár elsőre az is illene ide, de a rajz ötlete hamarabb született meg, mint ez az Alien (Predator nélkül), ugyanakkor Ridley Scott ezen esetben a kabátot varrta a gombhoz, mivel a filmben és történetében „a prometheusi tett eredményei” mennek Prometheushoz és nem fordítva... de talán majd a Paradise-ból kiderül.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Morpheus

Sorban a 3. nagyméretű kép is elkészült végre. Ez amúgy egy kicsit másabb is, mint a többi, mert kipróbáltam rajta egy optikai trükköt. 
A képnek ugyanis olyan majdani helyet terveztem, ahol magasabban van a megszokottnál (ágy fölött, lépcsőfordulóban, egy bejárattal szembeni kisasztal fölött, stb). Így viszont a szemmagasság a képen belül lejjebb kerül kicsivel - a megszokott portré magasságához képest inkább a térd fölé esik. 
És mivel mélységében nagyobb a képtér („perspektivikusan rövidül”), így a lábszár, ami hozzánk közelebb van, nagyobb is lett. Viszont ez okozhat problémát is, mert, ha közel állunk a képhez és lefelé nézve szemléljük a lábakat, akkor összébb zsugorodnak és aránytalannak hatnak.

A kép koncepciója viszont ezt kívánta. Morpheus, az alvás istene, az álmok megformálója (amúgy az álmok álmodásának istene, Hypnos - egyik fia).
Azon kevés isten egyike - az én olvasatomban - akik mitikus alakja ma is jól értelmezhető. Mert ugye már rengeteg fura, mindennapos dolgot megmagyarázott az emberiség, hogy miért alakulnak tengeri viharok, hogy hogyan változik a csillagos égbolt és hasonlók, de maradt pár fogalmi és fontos tettet véghezvitt isten, amikkel kapcsolatban ma is elgondolkodunk. 
Ilyen az alvás is. Biztos minden olvasóm gondolkodott már azon például, hogy az elalvás pillanatától a felébredésükig vajon mi fog történni. Csak ott fekszenek majd, tehetetlenül, a semmiben. Vagy milyen lesz az elalvás utáni 5. perc, amikor már nem észlelünk, és eleve mi van az álom előtt?

üres, furcsa tér
Én mindig egy üres teret gondolok el, ahol nem nézünk körül, nem tapinthatunk ki semmit és az irányok is egy kicsit furcsán lényegtelenednek. 
A képre pont ezért került a letisztult környezet (rajzilag is valami dúsabban tálalt „üresebbet” szerettem volna), a homogén hangulat. Ám, hogy megkavarodjanak kicsit a dolgok, egy ívre fektettem a látványt, hogy Morpheus nagyszerűen hasson alvás közben is. Mert azért az az időszakasz, amikor elalszunk és alszunk, egy nagyon fontos része a mindennapos periodicitásunknak. Hol várjuk már ezt, hol a véget érésekor örülünk, hogy egy új nap kezdődött. Ám szürkeség lenne, ha a kettő között nem lenne ő, aki maga ez a folyamat.

miért álmodik a békéről?
Művészeti szemmel leginkább az álmának a meghatározása jelentett hosszú napokig munkát. Több verzió is volt rá, piktogram-szerű folyamatábrában álmodjon valamiről, vagy a falra ragasztott fotókötegről, mint amolyan régi emlékekről. Aztán gondoltam elviszem egy művészetelméleti vonalra a dolgot és a békéről fog álmodni.
Miért? Mert ennek sajátos szerepe van a kultúrában. A kultúra akkor tobzódik és fejlődik rendesen, amikor béke van, amikor a társadalomban olyan többletek képződnek (tőkében, intellektualitásban, életszínvonalban), amik létre tudják hívni a társadalmi és emberi luxusipart, a művészetet. 
De, ha ez a többlet rossz irányba indul és ellentétet képez, akkor gyorsan háborúba torkollik az energia (ezért volt a legnagyobb művészeti korszakok végén valamilyen háború*). Ezért a művészet ellentéte nem a művészet nélküliség, hanem a háború.

Ígyhát Morpheus végül a békéről álmodik, hogy ha egyszer felkel, újra épülhessen a kultúra és a művészet.

*: csak pár ilyen háború: görög művészet - peloponészoszi háború, római művészet - 3. századi külső támadások, reneszánsz - városállami háborúk az elsőségért, empire - a napóleoni háborúk, borogyinói csata, majd a waterlooi csata, art nouveau, jugendstil és magyar szecesszió - I Világháború

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Morpheus - munka közben 2#

Íme az újabb részletek a sorban 3. rajzról. 

És közkívánatra egy gif is arról, hogy hogyan nézek én ki ténykedés közben. A gif-en az látható, amint Madonna egyik koncertfelvételéről a Give it 2 me-t hallgatom, és közben sraffozok vadul.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Morpheus - munka közben

És itt a szokásos ’munka közben’ poszt a 3. képről. Egyenlőre csak 2 kép, de a csavar még nem látszik rajtuk. Azért az remélem érzékelhető, hogy az Erato és Melpo-hoz képes ez inkább egy sokkal simább, apró tónusokkal felépülő kép lesz. Mivel a bevilágítása is frontálisabb volt, így az árnyékok máshogy viselkednek majd a kész képen, több lesz a kontúroknál látható árnyék (mint itt a lábszár szélén), több lesz a különböző textúrához kötött sötét folt (a széken, a haj, a nadrág).

És, ha minden jól megy, ebből is lesz egy folyamatvideó…

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

akkor jöjjön az Erato

Elég jól haladnak az előkészületek a kiállítás terén, így már több idő van magára a rajzolásra is. Úgyhogy végre neki lehet kezdeni a lényegi résznek és készre csinálni az Erato-t, a Hellens sorozat 2. képét.

Ennél a koncepció kb úgy fog alakulni, hogy - mint ez jellemző lesz mind az 5 képre - próbálom benne az eddigi rajzaimat kb újragyúrni, és elemeiket ezekben a képekben visszajátszani. Mivel már eredetileg is egy bemutatkozó kiállításra kezdtem komponálni ezeket a rajzokat, így ez annyira nem újdonság pár olvasómnak. Persze, mindez a gyakorlatban úgy ölt testet, hogy lesznek a képeken részletek, amelyek egy korábbi rajz főbb motívumaiként már megjelentek korábban, de itt csak mellékesekként kapnak szerepet, így reményeim szerint a témát és az újításokat nem befolyásolják.
Az Erato - a közvélekedéssel ellentétben - nem a „szerelmi költészet” múzsája lesz, hanem inkább a szenvedélyé. És mint múzsa, természetesen az alak ugyan az lesz rajta, de hangulata, tónusvilága nagyon elütő lesz, így ellenpontozva a Melpomene-t.

Ami más lesz, az a belső kompozíciójának felépítése. Míg a Melpo egy direkt szétkomponált, széteső és lehúzó hangulatot sugall, az Erato egy centralizáltabb, összefogó és kicsit részletezőbb látványt fog adni, hátterével visszahúzva a fő témát a csicsától egy modern, de gazdag megjelenésbe. 
Gazdag látványa például olyanokban lesz érezhető, hogy a kis képek úgy vannak összeválogatva, hogy azok amúgy eltérő beállítások, eltérő korúak, és fotós szempontból is elütnek egymástól (pl régies, homályos fotó ugyan úgy lesz rajta, mint éles, mai „world press” fotó, homályos fényekkel és kontrasztos portré témával).

Node, nem akarom itt túlpörgetni az elvárásokat, és inkább megyek is, hogy nekikezdjek a rajzolásnak.

Illusztrációként álljon itt egy hasonlóan klasszikus, de modern kép Young Rascal humoros ötleteiből:

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

fotók, amik a Melpomene-n láthatóak

Mivel többen kérdezték, hogy mik a fotók a Melpomene hátterében, miért kerültek oda és miért pont azok, így nekik összeszedtem az eredeti képeket és némi kommenteket, hogy miért pont ezek kerültek rá.

Eredetileg úgy 3-4 éve találtam ki a Melpomene koncepcióját (Melpomene - ha valaki még nem wikipédiázta volna fel - az a görög múzsa, aki a tragédia, gyászének alakja) és már jóval előtte gyűjtögettem mindenféle negatív és pozitív hangulatú képeket. Egyfelől a fotók hatása miatt, másfelől, mert tudtam egy idő után, hogy valahogyan fel szeretném használni majd őket saját rajzaimon. A görög múzsák megrajzolása is már elfogadott koncepció volt, de valahogy úgy akartam megrajzolni, hogy a különböző tónusú, inspiráló, belülről feltörő, megszemélyesedett emberi énről szóljanak a képek, mintsem pongyolás alakokról. Így jött a kis képek szerepeltetésének ötlete. Ezekkel ugyanis be lehet zsúfolni az elementáris erejű fotókat kis kereteikbe, és a múzsa alakja visszaveheti hangsúlyosságát.

Anno úgy gondoltam, hogy sokkal több képet szeretnék a rajzba építeni, viszont nem mindegyik volt olyan minőségű, vagy koncepciójú, hogy azt szakmailag be lehessen illeszteni, valamint a kicsit lehangolóbb komponálása a rajznak is lecsökkentette a képek számát. Végül maradt az alábbi pár darab. Persze, nem konkrétan ezek a képek kerültek a rajzra, mert némiképp átszabtam őket és kontrasztosabb, feljavítottabb tónusvilágot adtam nekik, majd a rajzokon már a nem tetsző vagy rajzban nem jó részeket ki is hagytam róluk.

USA gov - Trinity atmospheric nuclear test - az első amerikai atombomba tesztrobbantása

Crowd After Stock Market Crash - Bettmann, Corbis

Az első világgazdasági válságkor, a tőzsde összeomlása utáni első pillanatok, amikor a tömeg kiözönlik a New York-i Tőzsde épülete elé. Ez a pillanat volt az, ami a 20. század történetét alapjaiban sötétítette be, eredményezett erőátcsoportosulásokat, valamint egybeesett (és egymásra is hatottak) az amerikai történelem egyik legnehezebb eseményével, a Dust Bowl-lal, a nagy elsivatagosodással, ami a fő mezőgazdasági területeiket érintette és éhezést, nélkülözést, vándorlásokat indított be az országban.

Reismann Marian - Szálasi Ferenc a Lánchíd romjainál

A háború végén Szálasit körbevitték Budapest romjai között (kivégzése előtt), hogy nézze meg, mivé lett az ország. Szerintem ennél jobban semmi sem mutatja meg azt, hogy miről is szólt a háború (főleg a magyar, mint náci oldalon szövetséges ország szemszögéből, ami ráadásul saját lakosait is halmokba áldozta).

Glenn Ligon - Untitled

Az amerikai feketék egyenjogúsági mozgalmának szimbóluma, az 'Én is ember vagyok' tábla.

James Nachtwey - Rwanda

Egy ruandai tutsi túlélő, akin nem fogott a bozótvágó kés.

Charles Wales Wyckoff - Ivy Mike - az első hidrogénbomba

Tom Stoddart - The emaciated legs of a girl in Ajiep, Sudan

A '90-es évek egyik legnagyobb éhínségének, krízisének szimbolikus képe, amin egy szudáni kislány sétál a teljesen kopár sivatagban.

56 okt rendszerhű áldozat leköpése

A Kossuth téri elszabadult indulatokról több különleges kép is született, amin például az utcán vonuló emberek könnyeikkel küszködve nézik a fellógatott ávósokat, vagy mások belerúgnak a hullákba. '56 teljességéhez (és nem értékeléséhez), az esemény súlyának és elementáris erejének megértéséhez ez is hozzá tartozik szerintem. Egy forradalom forradalom, nem pátoszos népünnepély, hanem az elnyomott energiák fel-és elszabadulása, az akarat és az igény által beinduló újrarendeződés.

Pripjaty város útjelzője

Joe O'Donnell - The boy in Nagasaki

A japán, 9-10 éves kisfiú Nagasaki bombázása után viszi testvérének testét a felállított közkrematóriumba.

Los Alamos National Laboratory_Time & Life Pictures_Getty Images - Enewatek Atoll - hidrogén bomba robbantás

Ian Skipworth - Rainbow Warrior

A Greenpeace első hajóját Új-Zélandon érte végzetes csapás. A friss mozgalom hajója azért érkezett Aucklandbe, hogy további hajókat vezessen a francia atomkísérletek zónájába, hogy így megállítsák a teszteket. Ám a francia titkosszolgálat 2 bombát - egyet elijesztésnek és egyet a meglékelésnek - telepített a hajóra. Mikor az első felrobbant, mindenki elhagyta a hajót, ám egy portugál fotós visszament a hajóra felszereléséért, és akkor robbant a második bomba.

Ennek emlékére a Greenpeace az összes hajóját Rainbow Warriorra kereszteli el.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Melpomene

Hát… csak elkészültem a rajzzal! 
Azért a ’hát’, mert egy ekkora rajz számtalan szokatlannak tűnő problémával jár.
Például elsőként a méret miatt állva zsámolyon, simán a földön, bárszéken ülve, kisszéken ülve kell rajzolni + döntögetni hozzá az állványt, így minden nap más része fáj az embernek a monoton satírozástól.

Aztán folyamatosan kezet kell mosni, mert 34°C-ban gyorsan izzad a tenyér, és az nagyon nagy gondokat tud okozni a grafitnál.

Vagy amikor a naptárra pillant reggel az ember és azt látja, hogy rajz#3, majd másnap, hogy rajz#4, és tudja, hogy az utolsó a rajz#15, akkor néha nehéz lelkesedni. Bár az ütemezés sokmindent megold, mármint hogy van napi cél, napi x fotó megrajzolása, a haj befejezése, stb, de ez csillámpor a saját szemekbe, mivel párhuzamosan készül egy ekkora kép, a menetirány szerint. Ugyanis csak a debil filmekben van olyan (nomeg a Jackson Pollockról szóló életrajzi dolgokban, de ez önmagáért beszél), hogy össze-vissza ugrál a művész a vászon vagy papír előtt és úgy dolgozik.
Rajzban ezt lehetetlen megoldani, mivel torzulna az egész kép, elmaszatolódnának a már megrajzolt részek munka közben és a kép fejben soha sincs előre készen. Ez legenda! Vannak elképzelések, jó sok, de annyi. Menet közben a sok negyed tónus aztán a saját útját járja.

És ugye a befotózás. 
Rólam köztudott, hogy nem túlzottan szeretek „élőben” megnézni festményeket, képeket, mert zavarnak a nézelődők, valamint jobban szeretem, ha egyszerre az egész képet tudom nézni, tehát van elég hely, hogy zavaró körülmények nélkül szemlélődhessek (persze, én szakmaibb szempontok szerint nézelődök, tehát eleve mást nézek és máshogyan). Úgyhogy repró rajongó vagyok, azokat jobban szeretem.
Node egy grafit képnél a repró készítése eléggé idegtépő feladat, mivel a sötét tónusok becsillannak. 3 év alatt jöttem rá még anno, hogy hogyan is kellene fotózni, hogy a tónusok ne nagyon variálódhassanak meg… és nagyjából ment is, de a Melpo-nál a mérete ismét bezavart. Már láthatóan torzít az optika a széleknél, és digitális kép megnézésekor meg annyira kicsik lesznek a részletek, hogy bele kell nagyítani. Úgy meg nem látszik ugye az egész kép, nem olyan a hatása.
Szóval elnézést a kép minőségéért (a fénykép minőségéért!), de ennyit lehet stúdió, ultraütős fényképező nélkül kihozni. Nomeg ugye, majd a kiállításra el kell szépen jönni és ott megnézni… a tömegben, közelről. :)

És akkor jöjjön egy kis statisztika! Miből is áll egy ilyen rajz pár számban.
- 15db A4-es alátétpapírból
- egy 140cm x 94cm-es papírból
- 96 óra rajzolásból (napi átlag 8,5 órákban)
- 52db rotring hegyből (ebből 48db 0,3-as)
- 1,5db 2,5cm x 1cm x 1cm-es radírból

Melpomene - Hellens, 860mm x 1313mm, 0,3-0,7 rotring ceruza, grafit papíron, 2015

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Munka közben

Amolyan ízelítő gyanánt csepegtetek pár képet a készülő rajzról.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

No borders, no limits

Van abban valami izgi, amikor több év után nekiül az ember, hogy újra rajzoljon. 

Persze, számomra ez nem leállás volt, hanem úgy éltem meg, hogy egyszerűen mást csináltam. Korábbi posztban írtam is erről ( itt: http://www.gellerfipal.com/blog/post/mi-a-helyzet-jelenleg-12/ és itt: http://www.gellerfipal.com/blog/post/mi-a-helyzet-jelenleg-22/ ), hogy a magasnyomó műhely, átalakítások és hasonlók kötöttek le teljesen. De azért mégis, amikor leültem újra hosszabban rajzolni 'egy képet', akkor azért eléggé fura volt, hogy már milyen régóta nem kaparásztam a papírt.

Arról korábban is biztosítottam mindenkit, hogy elsődlegesen ezzel fogok foglalkozni, képek rajzolásával, és bennem már akkor meg is volt több rajz terve, koncepciója, de mindenki más számára ez nem volt több egyszerű hitegetésnél. "Mikor fogjuk látni?", "na, rajzoltál valamit?" - hangzottak a kérdések. Az idő meg csak telt. Olyannyira, hogy pár beállítás fotóit is évekkel korábban elkészítettem, és így volt némi plusz feladat átrajzolni az ebből adódó változásokat, aktualizálni itt-ott.

A koncepció

Már a MüSZis kisvideóban (ezen: https://vimeo.com/81331754 ) is említettem pár sorban, hogy mit tervezek, de inkább csak a tervezett hatását éreztettem. Nagy méret, újfajta realitás, hozzám és a korábbi rajzaimhoz képest más, de azért nem szokatlan témaválasztás. És több tónus, ravaszabb trükkök.

Arról viszont nem beszéltem, hogy ez a terv előre láthatóan 5 képből álló sorozat féleségről, a Hellens-ről (Hellének) szól. Nem kifejezetten sorozatról, hanem 5 egymáshoz valamilyen szálakon kapcsolódó képekről, melyek azért külön-külön is érthetőek, önmagukban is elvannak. Témamegjelölésüket tekintve az antik istenekről és mitológiai alakokról kapták/kapják címüket. Melpomene, Erato, Prometheus, Hypnos and Thanatos, Morpheus. 

És az antik mivolt ennyiben ki is merül, hiszen a képek meghatározó jellemzőjének a téma modern tálalását, a frissességét szerettem volna összehozni. Ráadásul az antik címekkel nem szándékom semmiféle szimbolika alkalmazása, használata vagy ilyesmi, egyszerűen a címek csak egy laza keretet adnak a témáknak, hiszen a képi koncepció hamarabb ki lett alakítva, mint a témakoncepció.

Éspresze, számomra nem is annyira a kép végső látványa az elsődleges, hanem a folyamat, ahogy a kép elkészül, a látványa kialakításra kerül. Mondhatni, én a nyuszi, kalap alatti dobozba csempészésében látom a lényeget, míg mindenki más annak elővarázslásában.

Úgyhogy pár nap, és jönnek is a részletek!

Hellens - Melpomene, indul a felvázolás

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!