egy kis érdekesség

Korábbi posztjaimban már írtam arról, hogy mennyire összetett mély tónusokat rajzolni, illetve milyen sok rétegben kerülnek fel a rétegek a papírra. 
Nos, a keretezésekor ezen én is meglepődtem, mert eddig még sohasem néztem meg hátulról a rajzokat tüzetesebben. És amikor a nagyméreteket illesztettem a passepartout-jukba, akkor vettem észre, hogy kb mintha domborítottam volna a papírt, annyira mélyre nyomtam a képet a hordozóba. Íme, két fotó a Hypnos&Thanatosról:

Súrlófényben próbáltam csinálni a fotókat, hátha látható lesz az a kb 5-6mmes mélyítés, amit a rajz okozott. Kb mondhatnánk, én már úgy rajzolok, mintha kisplasztikát csinálnék! :)

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Hypnos&Thanatos

Szóval ez a 4. kép, ami 5.-nek készült végül el.

Hypnos és Thanatos az Éj istennőjének ikergyermekei, előbbi az álmok istene, míg utóbbi a halálé. Két olyan fogalom istenei, melyek egy kicsivel az emberi észlelés határai után léteznek. 
Mind a ketten a Tartarosban, a túlvilág barlangjában élnek, ott, ahová élő soha nem léphet be (elvileg), és soha nem jelennek meg amúgy, csak ha az álmokkal vagy a halállal kapcsolatban kell.

Ezért nem kaptak önálló teret rajzukon és lettek a vázlatos hangulattal visszaszorítva ábrázolva. Valójuk sohasem látható, illetve akkor már mindegy, ha igen. Ez amúgy a klasszikus ábrázolási formájukra is jellemző H&T-nak nem maradt fent egész alakos alkotása, pár fej szobor és ornamentika a maximum róluk.
Az antik ábrázolásaikon ugyan nem, de a későbbi festményeken már úgy különböztetik meg őket - ahogyan magam is tettem -, hogy Thanatos arcát árnyékban tartják, ezzel sugallva a Halál istenének komorságát.

Mint a Hellens-sorozat másik 4 képe, úgy ez is régi képeimen már kitalált és szerepeltetett rajzi, szakmai trükköket, elemeket alkalmaz. Ennek esetében A Last day on Earth - mely szintén szerepel a bemutatkozó kiállításon - és a Welcome Home a két elődkép. Amikor azokat, majd általuk ezt a képet kitaláltam, akkor egy nálam szokatlanabb képi megoldást szerettem volna valahogy bemutatni.

A vázlatosan hagyás lényege nem időhiány, lustaság vagy valami hasonló dolog, hanem a nagyon részletes és reális rész és az "üresen" hagyott papír közötti különleges kapcsolat. Szerintem ez valahol a trompe l'oeil legyeknél kezdődött, amikor a kor szintjéhez képest nagyon kifinomult képi megoldásokat úgy próbálták még tovább tuningolni, hogy mindenféle kis szösszeneteket illesztettek a festők a képekre, hogy még élethűbb hatást keltsenek, illetve 'becsapják a szemet'. Ezzel viszont a csak odatett részlet le is dominálta magát a képet, így hamar ki is kopott ez a játék.

Egy kartauzi portréja

Én annyiban változtattam a dolgon, hogy nemes egyszerűséggel a légynek tettem meg Hypnost&Thanatost és hagytam magát a "képet".

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!