Melpomene statisztikák

October 21, 2015

Facebookon már fent voltak, de ide is feltöltöm őket, hogy egyben is olvashatóak legyenek. (A képről bővebben itt lehet olvasni, a rajta szereplő fotókról pedig itt.)

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

fotók, amik a Melpomene-n láthatóak

June 24, 2015

Mivel többen kérdezték, hogy mik a fotók a Melpomene hátterében, miért kerültek oda és miért pont azok, így nekik összeszedtem az eredeti képeket és némi kommenteket, hogy miért pont ezek kerültek rá.

Eredetileg úgy 3-4 éve találtam ki a Melpomene koncepcióját (Melpomene - ha valaki még nem wikipédiázta volna fel - az a görög múzsa, aki a tragédia, gyászének alakja) és már jóval előtte gyűjtögettem mindenféle negatív és pozitív hangulatú képeket. Egyfelől a fotók hatása miatt, másfelől, mert tudtam egy idő után, hogy valahogyan fel szeretném használni majd őket saját rajzaimon. A görög múzsák megrajzolása is már elfogadott koncepció volt, de valahogy úgy akartam megrajzolni, hogy a különböző tónusú, inspiráló, belülről feltörő, megszemélyesedett emberi énről szóljanak a képek, mintsem pongyolás alakokról. Így jött a kis képek szerepeltetésének ötlete. Ezekkel ugyanis be lehet zsúfolni az elementáris erejű fotókat kis kereteikbe, és a múzsa alakja visszaveheti hangsúlyosságát.

Anno úgy gondoltam, hogy sokkal több képet szeretnék a rajzba építeni, viszont nem mindegyik volt olyan minőségű, vagy koncepciójú, hogy azt szakmailag be lehessen illeszteni, valamint a kicsit lehangolóbb komponálása a rajznak is lecsökkentette a képek számát. Végül maradt az alábbi pár darab. Persze, nem konkrétan ezek a képek kerültek a rajzra, mert némiképp átszabtam őket és kontrasztosabb, feljavítottabb tónusvilágot adtam nekik, majd a rajzokon már a nem tetsző vagy rajzban nem jó részeket ki is hagytam róluk.

USA gov - Trinity atmospheric nuclear test - az első amerikai atombomba tesztrobbantása

Crowd After Stock Market Crash - Bettmann, Corbis

Az első világgazdasági válságkor, a tőzsde összeomlása utáni első pillanatok, amikor a tömeg kiözönlik a New York-i Tőzsde épülete elé. Ez a pillanat volt az, ami a 20. század történetét alapjaiban sötétítette be, eredményezett erőátcsoportosulásokat, valamint egybeesett (és egymásra is hatottak) az amerikai történelem egyik legnehezebb eseményével, a Dust Bowl-lal, a nagy elsivatagosodással, ami a fő mezőgazdasági területeiket érintette és éhezést, nélkülözést, vándorlásokat indított be az országban.

Reismann Marian - Szálasi Ferenc a Lánchíd romjainál

A háború végén Szálasit körbevitték Budapest romjai között (kivégzése előtt), hogy nézze meg, mivé lett az ország. Szerintem ennél jobban semmi sem mutatja meg azt, hogy miről is szólt a háború (főleg a magyar, mint náci oldalon szövetséges ország szemszögéből, ami ráadásul saját lakosait is halmokba áldozta).

Az amerikai feketék egyenjogúsági mozgalmának szimbóluma, az 'Én is ember vagyok' tábla.

Egy ruandai tutsi túlélő, akin nem fogott a bozótvágó kés.

Charles Wales Wyckoff - Ivy Mike - az első hidrogénbomba

Tom Stoddart - The emaciated legs of a girl in Ajiep, Sudan

A '90-es évek egyik legnagyobb éhínségének, krízisének szimbolikus képe, amin egy szudáni kislány sétál a teljesen kopár sivatagban.

A Kossuth téri elszabadult indulatokról több különleges kép is született, amin például az utcán vonuló emberek könnyeikkel küszködve nézik a fellógatott ávósokat, vagy mások belerúgnak a hullákba. '56 teljességéhez (és nem értékeléséhez), az esemény súlyának és elementáris erejének megértéséhez ez is hozzá tartozik szerintem. Egy forradalom forradalom, nem pátoszos népünnepély, hanem az elnyomott energiák fel-és elszabadulása, az akarat és az igény által beinduló újrarendeződés.

A japán, 9-10 éves kisfiú Nagasaki bombázása után viszi testvérének testét a felállított közkrematóriumba.

Los Alamos National Laboratory_Time & Life Pictures_Getty Images - Enewatek Atoll - hidrogén bomba robbantás

A Greenpeace első hajóját Új-Zélandon érte végzetes csapás. A friss mozgalom hajója azért érkezett Aucklandbe, hogy további hajókat vezessen a francia atomkísérletek zónájába, hogy így megállítsák a teszteket. Ám a francia titkosszolgálat 2 bombát - egyet elijesztésnek és egyet a meglékelésnek - telepített a hajóra. Mikor az első felrobbant, mindenki elhagyta a hajót, ám egy portugál fotós visszament a hajóra felszereléséért, és akkor robbant a második bomba.

Ennek emlékére a Greenpeace az összes hajóját Rainbow Warriorra kereszteli el.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!

Melpomene

June 18, 2015

Hát… csak elkészültem a rajzzal!
Azért a ’hát’, mert egy ekkora rajz számtalan szokatlannak tűnő problémával jár.
Például elsőként a méret miatt állva zsámolyon, simán a földön, bárszéken ülve, kisszéken ülve kell rajzolni + döntögetni hozzá az állványt, így minden nap más része fáj az embernek a monoton satírozástól.

Aztán folyamatosan kezet kell mosni, mert 34°C-ban gyorsan izzad a tenyér, és az nagyon nagy gondokat tud okozni a grafitnál.

Vagy amikor a naptárra pillant reggel az ember és azt látja, hogy rajz#3, majd másnap, hogy rajz#4, és tudja, hogy az utolsó a rajz#15, akkor néha nehéz lelkesedni. Bár az ütemezés sokmindent megold, mármint hogy van napi cél, napi x fotó megrajzolása, a haj befejezése, stb, de ez csillámpor a saját szemekbe, mivel párhuzamosan készül egy ekkora kép, a menetirány szerint. Ugyanis csak a debil filmekben van olyan (nomeg a Jackson Pollockról szóló életrajzi dolgokban, de ez önmagáért beszél), hogy össze-vissza ugrál a művész a vászon vagy papír előtt és úgy dolgozik.
Rajzban ezt lehetetlen megoldani, mivel torzulna az egész kép, elmaszatolódnának a már megrajzolt részek munka közben és a kép fejben soha sincs előre készen. Ez legenda! Vannak elképzelések, jó sok, de annyi. Menet közben a sok negyed tónus aztán a saját útját járja.

És ugye a befotózás.
Rólam köztudott, hogy nem túlzottan szeretek „élőben” megnézni festményeket, képeket, mert zavarnak a nézelődők, valamint jobban szeretem, ha egyszerre az egész képet tudom nézni, tehát van elég hely, hogy zavaró körülmények nélkül szemlélődhessek (persze, én szakmaibb szempontok szerint nézelődök, tehát eleve mást nézek és máshogyan). Úgyhogy repró rajongó vagyok, azokat jobban szeretem.
Node egy grafit képnél a repró készítése eléggé idegtépő feladat, mivel a sötét tónusok becsillannak. 3 év alatt jöttem rá még anno, hogy hogyan is kellene fotózni, hogy a tónusok ne nagyon variálódhassanak meg… és nagyjából ment is, de a Melpo-nál a mérete ismét bezavart. Már láthatóan torzít az optika a széleknél, és digitális kép megnézésekor meg annyira kicsik lesznek a részletek, hogy bele kell nagyítani. Úgy meg nem látszik ugye az egész kép, nem olyan a hatása.
Szóval elnézést a kép minőségéért (a fénykép minőségéért!), de ennyit lehet stúdió, ultraütős fényképező nélkül kihozni. Nomeg ugye, majd a kiállításra el kell szépen jönni és ott megnézni… a tömegben, közelről. :)

És akkor jöjjön egy kis statisztika! Miből is áll egy ilyen rajz pár számban.
- 15db A4-es alátétpapírból
- egy 140cm x 94cm-es papírból
- 96 óra rajzolásból (napi átlag 8,5 órákban)
- 52db rotring hegyből (ebből 48db 0,3-as)
- 1,5db 2,5cm x 1cm x 1cm-es radírból